Skip to main content

Full text of "A magyar bortermelő lelki alkata : történelmi tanulmány"

See other formats


MAGYAR BORTERMELŐ 
LELKI ALKATA 



TÖRTÉNELMI TANULMÁNY 



IRTA: 



SZEKFÜ GYULA 




HD 

9385 

H92S94 

1922 

cl 

ROBARTS 



BUDAPEST, 1922. 

G ENBERG ER- FÉL E KÖNYVKERESKEDÉS 
RÉNYI KÁROLY BIZOMÁNYA 
IV., KECSKEMÉTI-UTCA 3. 



A MAGYAR BORTERMELŐ 
LELKI ALKATA 



TÖRTÉNELMI TANULMÁNY 



IRTA j. 

SZEKFÜ GYULA 




BUDAPEST, Í922. 

EGGENBERGER-FÉLE K ÖN YV KERESKEDÉS 

RÉNYI KÁROLY BIZOMÁNYA 

IV., Kecskemití-utc» 3. 



Tagányí Károlynak, 

a hazai gazdaságtörténet alapítójának és mesterének 
hálás ragaszkodással ajánlja 

a szerző* 



Előszó. 

Nem szándékom sem a szölldművcléinck ét bortcrmclétock* tcm 
a borkereskedésnek történetét adni. Célom inkább theorettkut : bemu- 
tatni azon hatást, melyet lelki tényezők, faji, öröklött sajátságok gya- 
korolnak a gazdasági életre, holott a mi közönségünk, főként annak 
egyoldalúan, materiálisán orientált része hajlandó a gazdasági élet je- 
lenségeit tisztán anyagi processzusokra, nem pedig lelki tényezőkre 
vezetni vissza. Ez utóbbi felfogás elavult volta nem ismeretlen azok 
előtt, kik figyelemmel kísérték a német gazdaságtörténet ujabb kuta- 
tásait, melyek pl. a kapitalizmus anyagi jelenségét itt vallástörténeti 
tényekből (puritanizmus szelleméből), ott faji összefüggésekből (a zsi- 
dóság hatásából) magyarázzák. Mivel azonban joggal feltehettem, hogy 
ez ujabb szakkutatások ismeretlenek közönségünk előtt, ezért látszott 
szűkségesnek jelen munka első fejezetében a theoretikus vonatkozású 
problémát és a megértéshez szolgáló fogalmakat közérthető módon 
tisztázni. 

Ami utána jön, a munka többi fejezete, inkább csak például, 
paradigmául szolgál az elől felvetett kérdéshez. A magyar bortermelés 
és borkereskedés 18. és 19. századi történetén vizsgálom meg, valóban 
megvan-e a lelki tényezőknek az a hatása a gazdasági életre, a mjtgyjtr 
gazdasági életre, amelyet az első fejezetben elméletileg megállapítottam. 
A példa azonban nemcsak a belőle megvilágosuló általános eredmény 
miatt, de mondhatnám, önmagában is érdekelt, ami természetes is, 
hisz a borkereskedés és termelés ügye a 18. században a magyar állam 
akkori központi problémájával, nagy betegségével, a gazdasági ön- 
állótlansággal függött össze, a 19. században pedig olyan kiváló ma- 
gyarok töprengtek rajta, minő Széchenyi István, Wesselényi Miklós és 
Szemere Bertalan. Ügy vélem, nem végzek fölösleges dolgot, midőn 
működésüknek e meglehetősen elfeledett oldalát újra megvilágítom. 

Bár így a bortermelés történetének rajza nem is öncél jelen 
munkámban, s ehhez képest, mint mondani szokás, teljességre nem is 
tartok számot, mégis első sorban bortermelő szakkörcink olvashatják 
érdeklődéssel és azt hiszem — a megtett kőtelesscgérzetből szár- 
mazó megnyugvással. Bortermelésünk tna kétségtelenül európai ma- 
gaslaton áll, de hog^ minő nehézségbe, minő fáradságos munkájába 
előrelátó hazafiaknak került ezen magaslat elérése, ezt mutatja meg 
munkám. Minél nehezebb volt a fclemcikcdés, minel mélyebben gyö- 
kereztek a magryar természetben a kifejlést akadályozó tényezők, annál 



üágyotjb az érdeme azon szervetett munkának, melyet Schamstól c5 
Széchenyitől kezdve bortermelésünk vezérférfíaí minden időben vé- 
geztek* Az emelkedés íőakadálya faji természetünk egy hiányából 
származott ; ezt a hiányt borászatunk vezetőinek sikerült kiküszöbölni, 
s ezzel példát adni más köröknek is faji természetünk nemesítésére* 
Vajha a Széchenyitől annyit emlegetett egyéb nemzeti hibák, a szalma- 
láng, az örök gyűlölködés, az illúziókhoz ragaszkodás is olyan józan, 
állandó kezeléssel gyógyíttatnának, minőt egy speciális téren borászati 
szakköreink alkalmaztak. 

Budapesten, ^922* augusztusában* 






I. 

Probléma és fogalmak. 

Régi igazság, melyet legújabban Gcorg von Below 
formulázott: a historikusban mindig lakozik valami a szkep- 
tikusból. Persze nemcsak azért, mert már módszerének elemi 
feltételei közé tartozik, hogy az előadása alapját szolgáltató 
kútfőket jól szemügyre vegye és semmit el ne híggyen nekik 
anélkül, hogy meg ne győződött volna megbízhatóságukról. 
A szkepticizmusnak, hogy tigy mondjuk, e szövegkritikai 
formája is szükséges, nagyon is szükséges a történetíráshoz, 
de van egy másfajta is, melyet maguk a történészek is 
gyakran elhanyagolnak. 

A modern történész saját tudománya termékeire év- 
századokra visszamenőleg tekinthet vissza. Tudományának 
anyaga az emberi faj földi cselekvése, az emberi csoportok 
és egyének változatos és múlékony cselekedetei, melyeket 
nemcsak rekonstruálnia kell, amennyiben ez lehető és ér- 
demes, hanem kiválogatás és magasabb szempontok alkal- 
mazásával mintegy újra alkotnia : a lefolyt múlékony durva 
valóságból, egy új magasabb lelki valóságot elóállitaní. 
Anyag és probléma egyaránt ősrégi, az érdeklődés iránta 
szintén az« És mégis, ha a történész számot ad magának 
azon kísérletekről, melyekkel Hcrodotostól Hegelig és Oswald 
Spenglerig a gondolkozók hosszú sora próbált a földi ese- 
mények végnélkülinek látszó sorozatába némi rendszert, va- 
lami törvényszerűséget, vagy legalább emberi értelmet bele- 
vinni, — ha a történctfílozófiák egymással ellentétes, egymást 
könyörtelenül tagadó példányain végigtekint : lehetetlen, 
hogy zúgó fővel meg ne kapaszkodjék, menekvésül, a saját 



tticíománya mcthociusáta, mely ót az íiy rendszerező kísér- 
letekkel, szép játékokkal szemben józan, nyugodt szkepti- 
cizmussal vértezi fel. Mert a modern történeti módszer, 
mely a segédtudományok: Írástörténet, jog-, közigazgatás-, 
gazdaságtörténet, psychoíogia és irodalomtörténet hathatós 
támogatásával fejlődött ki, teljes jogot ad a historikusnak 
a szkepticizmusra azon próbálgatásokkal szemben, melyek 
az ö módszerével ellentétben terjeszkednek és hódítják meg 
a sohasem szkeptikus tömegeket* 

Külöiíbs, Jelenség, de megfigyelhető: az átlagos intelli- 
genciájú tömegeknek rendesen van valamiféle ily rendszerező 
felfogása a történetről, annak dacára, hogy e tudománynyal 
szemben közömbösek és tán létezéséről sem igen tudnak* 
De a múlt dolgokról valami általános ítéletük mégis van, 
amely ítéletnek elemeit persze készen kapják azon uralkodó 
szellemi irányoktól, melyeknek, szintén inkább öntudatlanul, 
alá vannak vetve* A mai átlagember történeti felfogása — 
főként nálunk, hol a szellemi világban oly kevés az önálló- 
ság — részben a liberális irányból, és ennek racionalísztikus 
előzőjéből, részben a szocializmus történeti materializmusából 
jött létre. Természetesen a tömegek történeti felfogásának liberális 
kútfői közt nem szabad sem Mommsent, sem Diltheyt, racío- 
nalisztikus-pozítív forrásai közt Taínet vagy régebben Schlö- 
zert keresnünk; ehelyett sokkal alább kell szállnunk és egész 
alacsony, közkézen forgó elméletekkel és felfogásokkal kell 
megelégednünk. A magyar liberális korszak legünnepeltebb 
történeti munkáinak, A régi és új Magyarországnak szerzője 
annyira távol állott mindennemű lelki tények felfogásától, 
hogy nem átallotta Széchenyi István egész lelki működését 
testi betegségre vezetni vissza* Es tapsoló közönsége nem 
vette észre e felfogás durva materíalisztikus voltát, mert maga 
is rabja volt a Í9. század e szellemi betegségének. Ha 
tehát a következőkben az átlagemberek e történeti felfogását 
jellemezzük és benne racionalísztikus, liberális, pozitivista, 
materialista elemeket találunk, ezen kifejezéseket mindenkor 
a nálunk divatos átlagos, közértelemben használjuk, anélkül, 



hogy Diltheyt i* Tainct vagT Comt^ot hevnnn6[c 4 dologba^ 
melyben ök valóban ártatlanok. 

A kozff líogásnak, mely rajtunk g^enerácíók óta uralko- 
dik, két fóformája van. Az eg^yík elleniég^esen áll izemben 
a földi események csodás változatossáj^ával, s amennyiben a 
cselekvések ez eTöttünk fekvő labyrínthját még^ sem tagadhatja, 
benne egy hibát lát, melyet meg akar és - azt hiszi, meg 
is tud javítani. Hite szerint ezen rakoncátlan, rendszerbe 
eddig nem foglalható tömkelegébe az emberi cselekedeteknek 
mégis lehet rendet és rendszert hozni. A hatalom persze, 
melytől e csodát várja, időnkint és pártállás szerint más és 
más nevet visel : egyszer Esznek, vagy Szabadságnak, mái- 
kor Demokráciának vagy Liberalizmusnak, néha Kapitaliz- 
musnak, később Anyagnak, Gazdaságnak, Kommunizmus- 
nak hivják, de c különböző nevek alatt egyazon lényeget 
ismerhetünk fel : egy valami óriási méretekbe nőtt erőt, 
melynek az ő hivői oly sokféle és komplikált hatáskört és 
oly korlátlan működést tulajdonítanak, hogy az szinte már 
a földi korlátokból kinőve transcendens lénynyé, bálványnyá 
magosul csodálóinak szemei előtt. Ez az erő az emberi tör- 
ténet folyamában minden jónak és minden szépnek egyetlen 
kútforrása ; ő alkot mindent, ami kívánatos és ő képes min- 
dent alkotni. A szocialísztikus történetfelfogás szerint a gaz- 
dasági tényezők az okai az emberi cselekedetek egész soro- 
zatának ; nincs egyetlenegy tény sem, melyet ne e gazda- 
sági tényezők alkottak volna, s másrészt, ha e gazdasági té- 
nyezők megváltoznak, pl. a kapitalizmus helyébe kommu- 
nizmus lép, ezáltal egyszerre, varázsütésre megváltozik a 
földi lét és emberi lélek egész arculatja. Nem kevcsbbc nagy 
hatalommal rendelkezik a racionalizmus és liberalizmus bál- 
ványa, az Esz és a Szabadság, a Demokrácia és az általános, 
titkos és egyenlő Polgáruralom, melyeknek, lelkes híveik 
szerint, szintén megvan legalább is azon erejük, mint a 
tavaszi napnak, mikor havas mezők és kopár földszalagok 
helyén egyszeriben virágos szőnyeget és zöld pázsitot 
varázsol. 



A történeti methodus szempontjait alkalmazva e jelen- 
ségre, kétségtelen, hogy itt a kauzalitásnak egy egészen jogo- 
sulatlan formája áll előttünk. A szemügyre vett erő, legyen 
annak bármily neve, nem egyéb, mint egy ormótlan nagy 
Ok, egy óriási méretű kauzalitás, melyről hivői felteszik, 
hogy képes az emberi cselekedetek végtelen tömegének irá- 
nyát megszabni, függetlenül minden egyéb indítéktól, mely- 
lyel eddig a földi cselekedeteket meg szoktuk okolni, már 
amennyire ez a történetírásnak egyáltalában lehető volt. Az 
átlagfelfogás óriási bálványt csínált^nagának, melyet köze- 
lebbről meg nem határozható titkos, minden világrészben, 
minden korokra, minden egyénre hatékony, legyürhetetlenül 
hatalmas erőkkel látott el, aminthogy a liberális és szocialista 
publicisták Szabadság, illetőleg Anyag-tisztelete néhol vesze- 
delmesen közeledik az alacsony kultúrájú, félvad népeknek 
báíványimádásához. Ez a föntebb jelzett felfogásnak egyik, 
pozitív formája, mely a komikumot sem nélkülözi abban, 
hogy a bálványimádó híveknek egyik állandó mellékfoglal- 
kozása épen a — pozitív vallások kígúnyolása és díszkredí- 
tálása ! 

A pozitív formát kiegészíti, teljessé teszi a negatív. Hit 
helyén itt sötét tagadás áll, a bálvány helyén rendszerré 
emelt képrombolás. Az átlagos történetfelfogás, az ő bálvá- 
nya, a Nagy Ok boldog birtokában, nekimegy minden 
egyéb oknak, megsemmisít, hatástalannak, értéktelennek 
nyilvánít minden egyéb kauzalitást, aminthogy a valóságban 
nincs is szüksége egyre sem, mivel a nagy bálvány, a sok- 
nevü, az Esz, a Szabadság, az Anyag, minden jelenségnek 
kielégítő oka, s kívüle egyéb oknak nincs is többé lét- 
jogosultsága. De nem is lehet, mert ha a Nagy Ok mel- 
lett még más indítékok is merészkednének a földi esemé- 
nyek egymásutánjába írányítólag belenyúlni, ez esetben a 
Nagy Ok, az Esz, vagy Anyag bálványa semmíkép nem 
lehetne mindenható, mert el kellene tűrnie maga mellett 
még olyan kisebb okokat is, melyek létezésüket nem őrá 
vezetik vissza. A bálvány hívei kénytelenek tehát, nem va- 



lÖ 



lamí tapasztalati okból, tudományoi belitáiból, banem csak 
bálványuk tekintélyének fentartása érdekében az emberi fej- 
lődésre ható tényezők sorából kizárni úgy a nagy cgYéni%é' 
geketr mint az érzelmeket, az éiizel nem szabályozható, 
mert kedélyvilágban gyökerező vallásos és nemzeti, faji *ér- 
zéseket. Természetesen ez a múltra nézve nem mindig sike- 
rülhet nekik, de erre nincs is szükségük. Amikor a doktriner 
liberalizmus kénytelen megállapitani, hogy a középkori em- 
ber életének, s ennélfogva a középkori történetnek is egyik 
fóínditéka a vallásos érzés volt, ezt azzal a magyarázattal 
köti össze, hogy a középkor sötétségében az igazi nagy 
okok, az Esz és Szabadság még nem működhettek, tehát a 
szánalomraméltó középkori ember mit tehetett egyebet, meg 
kellett elégednie ebben a szomorú korszakban az emberhez 
egyedül méltó ok szegényes pótlékával, a vallással. Amelyre 
természetesen manapság, a Nagy Ok uralkodása idején, 
semmi szükség nincs többé. Hasonlókép gondolkodik a tör- 
téneti materialista felfogás a nemzeti índítóokokról, a népi 
és faji különbségek történeti hatásáról, amiben egyébként 
csak az eredetileg és mai formájában ismét anacionalisztikus 
liberális felfogást fejleszti tovább. 

Hogy az ilyen konstrukciókat a történész szkepticiz- 
mussal fogadja, azt nem kell külön hangsúlyoznunk. Szkep- 
ticizmusa azonban nemcsak onnan származik, hogy a törté- 
net módszeres tanulmányánál megismerte a pozitivista-mate- 
rialista iránytól tagadott okok valóságos nagy hatását, a 
vallásos érzelmek, a morális momentumok, a nemzeti kü- 
lönbségek, a nagy egyéniségek történetalkotó képességét és 
tényleges erejét. Szkeptikussá leszünk akkor is, ha megpró- 
báljuk a materialista alapra helyezkedni és a Nagy Okból 
magyarázni a jelenségeket, anélkül, hogy egyelőre tekintet- 
tel lennénk a többi, előttünk ismeretes índitckra. Talán nem 
kell külön hangsúlyoznunk, hogy mind a liberalizmus és po- 
zitivizmus Szabadsága és Esz-elve, níind a materialista szo- 
cializmus Anyaga : gazdasági tényezői, tagadhatatlanul tény- 
leges faktorai voltak és lesznek a történeti folyamatnak ; 



u 



köztük és aZ emt^eri történet eg^yeá^ sőt nagyszámú és igen 
fontos momentumai között valóságos kauzalitás áll fenn, 
melyet komoly historikus nem is tagadott soha. De ha 
hatásukat kutatjuk, még pedig az átlagember bálvány- 
imádásától mentesen, csakhamar elérkezünk azon ponthoz, 
hol e nagy okok már összezsugorodnak olyannyira, hogy 
hatásukat a legélesebb szemmel sem lehet többé felfognunk. 
Azaz a pozítiv és materialista okok bizonyos ponton meg- 
szűnvén hatni, következőleg ezen a ponton túl már nem ők, 
hanem azon okok működnek, melyeknek létezését és jogszerű 
hatékonyságát pedig az átlagos irány mereven tagadja. 

íme egy példa az agrártörténet köréből, mely annyiban 
előnyben van a gazdaságtörténet egyéb ágai felett, mert már 
régen, szinte száz év előtt sikerült megállapitania azon fel- 
tételeket, melyek valamely adott helyen virágzó produkciót 
tesznek lehetővé. Mint talán olvasóim egy része előtt isme- 
retes, a mezőgazdasági termelésnek szinte mathematíkaílag 
formulázható feltételeit egy mecklenburgi gazdaember, Johann 
Hcínrích von Thünen fedezte fel, aki gőzölgő elméletektől 
függetlenül, egyedül gyakorlati, tapasztalati adatok segélyé- 
vel végezte kutatásait. Adatait az ő évtizedeken át pontosan 
végzett gazdasági számadásai szolgáltatták neki és ha kuta- 
tásaiban valami eredményt vélt elérni, előbb kipróbálta azt 
saját gazdaságában és csak ha az ott bevált, azaz meghozta 
a várt termést és jövedelmet, csak akkor fogadta el valósá- 
gos theoretikus eredménynek. Ezen „exakt^* kutatásai sze- 
rint a mezőgazdasági termés a föld munkaképességétől, mi- 
nőségétől, humusztartalmától és két úgynevezett kulturális 
tényezőtől függ: az egyik, hogy mi volt korábban az illető 

í) J. H. V. Thünen, Der isolirte Staat in Beziehung auf Landwirt- 
schaft und Nationalökonomie, főként T. kötete : Untersuchungen übcr 
den Eínfltiss, den die Getreidepreíse, der Reichthum des Bodens und 
díe Abgaben auf den Ackcrbau ausüben. II. kiadás. Rostock Í842. V. 
ö. az irodalomra és Thünen jelentőségére az Allgemeine Deutsche Biog- 
raphie cikkét, továbbá Alfréd "Weber, Die Standortslehre und die Mandels- 
politik az Archív für Sozíaiwísscnschaft und Sozíalpolítík 32. köt. 
19n, 668. I. 



11 



földben^ f a máiík, mínó munkát fordít a gazda a moit 
benne levó terményre, azaz a föld megmunkilita az íUctó 
termeiélt évben.') A további építmény hasonlóképpen kízá- 
r<^lA? gazdasági tényezőkkel számol : kimondja, hogy a mezó- 
gazdasági termelésnek célja és értelme a jövedelem, a termét 
hozadéka, és ezen alapon, föltéve, hogy a termés a fönt 
felsorolt öt tényezőnek lehető legkedvezőbb együttműködése 
folytán jön létre, még mindig nem bizonyos, hogy hoz-e 
jövedelmet, mert a gazda bevétele a termésen kívül a szál- 
lítási költségtől és a piaci ártól is függ. Mindezen tényezők 
hatásának, mint mondottuk, mathematikailag exakt lemérése 
által Thünen képes volt megjelölni azon vidékeket, hol pL 
szemes gabona, másutt marhatenyésztés, ismét másutt kizá- 
rólag fatermelés lehet a gazdának jövedelmi forrása. Ez az ö 
úgynevezett Standortthcoriája, melyet a nemzetgazdaságtan 
mai napig helyesnek ismer el, anélkül, hogy képes volna azt 
Thünen speciális területéről, a mezőgazdasági termelésről át- 
ültetni az ipari és kereskedelmi termelésre. Csak nemrégen 
szenvedett hajótörést egy ilyen kísérlet, mely az ipari ter- 
melés feltételeit akarta Thünenhcz hasonlóan mathematikai 
formulákba szorítani.^) A ncmzctgazdászat tankönyveinek 
illető fejezetei ma is csak Thünen megállapításait ismételik és 
a gazdasági termelésnek csak általános feltételeit, minők a 
talaj, a nyersanyag, a megfelelő munkaerő, szállitási eszkö- 
zök stb. tudják felsorolni. 

A feltételek, melyektől Thünen theoríája a termés 
hozamát, azután a gazda jövedelmét függővé teszi, kétség- 
telenül gazdasági természetűek, s bennük lelki, kulturális 
vonatkozást első pillanatra alig jut eszünkbe keresni. 
Közelebbről szemügyre véve azonban, nemcsak a föntnevc- 



1) Thünen matliematikaí formulája szerint : termés (Emte) == a 
föld működése (Tátigkext), kvalitása, humuszát és a kulturtényezök 
azaz: E = TQHK. 

-) Alfréd Webcr, Über den Standort der Industrien, I. Tcil, Rclne 
Theorie des Standorts, Túbíngen J909. Keveset nyújt Wemer Som- 
bart^ Der moderné Kapitalismus 11,2. J9Í7. 800. I. 



13 



Zeit (gazdaság-) kulturális tényezőkben, de még a föld hozam- 
képességében, minőségében és humusztartalmában is fel kell 
ismernünk olyan momentumokat, melyeket nem teljesen és 
kizárólag a természet munkája, az Anyag határoz meg, ha- 
nem részben legalább tudatos emberi működés is befolyásol. 
Hisz „humusz^' alatt is Thünen első sorban az emberi 
megmunkálásból előálló termőképességet érti és olyan földre 
vonatkoztatja, mely ép az emberek céltudatos munkája foly- 
tán már elvesztette azon növényi substancíákat, melyekkel 
műveletlenül, ősállapotában rendelkezett. A gazdaságkultu- 
rálís tényezők közül pedig az, mely a gazdától végzendő 
földmunkára vonatkozik, már valóban komplikált fogalom, 
melynek összetételében a kulturális tényezők határozottan 
fölényben vannak az anyagiak felett. Ezen természetüket 
felismerte már a Thünen elméletének ipari térre átültetője, 
Alfréd Weber is, ki az ipari termelés összes tényezőit két 
csoportba osztja : egyrészt a természeti-technikai (fekvés, 
klima, a megművelés technikája), másrészt a társadalmi- 
kulturális csoportba, amely utóbbit adott gazdasági és tár- 
sadalmi formák folyományának tartja, tehát az Anyag és 
Természet kizárólagos uralma alól felszabaditva, az emberi 
cselekvés és az emberi történet körébe utalja át. Ezen kul- 
turális csoport, komplex voltához képest, ellenállást tanúsít 
a gazdaságtörténet azon exakt, mathematikai formulákhoz 
vonzódó irányával szemközt, mellyel Alfréd Weber műveli ; 
ezért kénytelen ö kutatásai további folyamán ezt a tényezőt 
elmellőzní és megelégedni azon különbség felemlitésével, 
melyet az egyes területek népességének faji, öröklött tulaj- 
donságai okoznak az ipari termelés feltételei között. 

Az Anyagból, Gazdaságból kiindulva, mathematikai 
formulák büszke bizonyosságán át egyszer csak megérkez- 
tünk a lakosság öröklött faji tulajdonaihoz, egy igen labilis, 
sokfélekép érthető és nehezen formulázható jelenséghez, mely 
annyira nem alkalmas mathematikai kezelésre, hogy bizony- 

1) A. Weber, Über den Standort der Indiistrietiy L 20. I. „Díffere 
%va, der rassenmássígen Erbqualítátcn der Bcvölkerung*'. 



li 



talAniigában a mathemitikat íormuUk cllcnUtjénck tekintheti. 
Amikor azonban egy ilyen komplex lelki t^nyezó bevonul a 
kutatás körébe é% a izemügyre vett jelensigen hatitit éret- 
tetfr abban a pillanatban megdől a pozitivífta-materíaliita Nagy 
Ok kizárólagoi uralma, sót az egész elmélet is buborékként 
szertefoszlik. Mert ha E TQHK, ha ez az egyenlet 

helyes is, amiben nincs okunk kételkedni, de ha K mennyi- 
ségét nem tudjuk benne meghatározni, s ha konstatálnunk 
kell, hogy mennyisége, értelme — népek, fajok, korok, 
egyének szerint — változik, akkor a pozitív tartalmú K 
helyébe kénytelenek vagyunk egyszerűen egy ismeretlen, 
csak ezután és még hoizá : csetról-esctrc meghatározandó 
tényezőt, X-et tenni. Az így nyert eredmény pedig: E TQHX 
nem mond egyebet, mint hogy a probléma a gazdaságtannak 
materialis : természeti-technikai eszközeivel nem oldható meg, 
hanem átcsap a szelíemtörténeff a lelki tényezők hüidsával 
fogUlkozó történetkutatás körébe. 

Erezte ezt a becsületes öreg Thünen is, aki bár egész- 
ben véve Adam Smíth alapján állott és a liberális gazda- 
ságfelfogás c nagy alkotójának néhány [rcszlettanítását helyes- 
bité és mélyité el, mégis munkájában többször is élénken 
tiltakozik az ellen, ha valaki az ő elmélete alapján akarna 
valamely gazdasági formát más vidékre átültetni, anélkül 
hogy tekintettel volna az ottlakó népesség szokásaira és év- 
századokon át öröklött gazdasági gyakorlatára. Ezen minden 
liberalizmus- cs történeti materializmussal dacoló historizmusá- 
ban annyira megy, hogy nem átalja egyenesen kijelenteni: 
az ö eredményei csak a mecklenburgi mezőgazdasági terüle- 
ten (amelyről adatai is származnak) érvényesek teljes egé- 
szükben és pl. a belga mezőgazdaságra már át sem ültethetők. 

így valóban nem marad egyéb hátra, mint komolyan 
szemügyre vennünk a faji, öröklött tulaídonságok gazdaság- 
történeti vonatkozásait. 

Zsákutcák zsákutcájában volnánk, ha most a tovább- 
haladás előtt, definícióját kellene adnunk a fajnak és az 
öröklött tulajdonságoknak. Ez a szegény fogalom^ annak 



15 



da,cáta,f hogy elég hosszú múltra tekint vissza, a pártok ked- 
vezése és gyülölsége miatt mai napig sem stabilízáíódhatott 
és nem tehetett szert általánosan elismert formára. De a 
történeti kutatás rosszul állna, ha szolgálatában csak ponto- 
san körülirt és mindenkitől egyformán elismert fogalmak 
szerepelhetnének. Hisz alkotmány, parlamentarizmus, Július 
Caesar, athéni demokrácia, germán invázió, liberalizmus, 
karolingi gazdaság, Don Carlos, árja néprokonság, mind 
fogalmak, melyeknek az emberi történetben megvan az ő 
pozitiv alapjuk : a lefolyt jelenség, a következéseiben ta- 
pasztalható kapcsolat, a valóságban átélt emberi élet, — 
melyekkel tehát a történetirás joggal operálhat, sőt kénytelen 
operálni, anélkül, hogy e fogalmak mibenlétét, _e jelenségek 
és emberek értékelését illetőleg a szakemberek közt bármi- 
nemű communts opinio kifejlődött volna. A fogalmak tisztá- 
zása folyton folyik, a szaktudomány Július Caesar jelentő- 
ségét kétezer év, az angol parlamentarizmusét kétszáz év, a 
francia demokráciáét ÍO — 20 év óta vizsgálja, anélkül, hogy 
kutatásait bármelyik kérdésben végkép lezártnak tarthatná* 
így aztán nincs ok szégyenkeznünk, ha a faji kér- 
dést illetőleg sem tudunk pontos, mindenütt érvényes definí- 
ciót és értékelést nyújtani. A faj problémája, a liberális tu- 
domány száz éves uralma alatt következetesen elhanyagolva 
és egyoldalú enthuziaszták — gondoljunk csak Gobineau-ra 
és H. St. Chamberlainre — kezére engedve, ma azon kér- 
dések közé tartozik, melyek közmegelégedésre semmiképen 
meg nem oldhatók. Az utóbbi század a szabad költözés, az 
ipari központok és a közlekedési eszközök rohamos fejlődése 
révén Európa lakosságának tetemes részét hajtotta uj lakó- 
helyekre, uj szomszédok közé annyira, hogy manapság alig 
van terület, hol a régi lakosok bevándoroltakkal, jövevé- 
nyekkel vagy azoknak leszármazóival ne élnének együtt. 
Ha még tekintjük a gazdasági és kulturális krizist, melyben 
Európa már évtizedek óta él, s amely az emberek testvéries 
érzését nagyon is korlátok közé szoritja és érthetővé teszi, 
hogy a jövevényt nem fogadják tárt karokkal, hanem ehe- 



u 



iyctt inkább a v^la&ztófatakat kcrc^K, melyekkel a hívatlan 
VMMlégct maifuktül elkiilönözhetík : akkor megártjuk at aiii- 
onotHiit, azt a fontot ^létérdekből ít itármazó (gyűlölködött, 
melylyel a népek a faj, a race, a néptU^ ieltravára reagál- 
nak. Az egyik fél az óilakó arítztokratíkut gőgjével kereti- 
kutatja és ha megtalálta : imádja a táját faií tulajdonait 
(mert faji hibákrdf bűnökre ctak nem fog akadni az tlyen 
érdekből származó kutatás !) és helotának vagy felkapaszko- 
dott parvenu-nek tartja a nem-fajtájabelít, mig ctt érezve 
fajíság:ának a környezettől elütő voltát ét tapasztalván az 
elütő fajiság kellemetlen következményeit, kézzel-lábbal tilta- 
kozik a faji kérdés felvetése ellen és a mindent individuali- 
záló s épen ezáltal mindent uniformizáló liberalizmusra esküdve 
tagadja, hogy faji különbségek léteznének az emberi nem, a 
homo sapiens egyes csoportjai között. 

Nem lehet kétséges, hogy a faji kérdésnek a történeti 
kutatás körébe vonását meg nem akadályozhatja sem ez a 
félős tartózkodás, sem pedig az a lehetőség, hogy a várható 
eredményekkel esetleg tudománytalan körök visszaélést kö- 
vethetnének el. Az aggályok túlzottak, mert a faji kérdés 
olyatén felfogása, aminőre történeti kutatásnál szükségünk 
van, egyik fél kezébe sem adhat fegyvert, melyet az a má- 
sik ellen fordíthatna. A történet világánál kétségtelen, hogy 
sem abszolút kedvező tulajdonú, sem művelhetetlen, javitásra 
alkalmatlan fajok nincsenek, mert a történeti fejlődés során 
mindegyik faj változásokon megy át, tehát a véletlenül 
hosszabb fejlődésen, kedvezőbb viszonyokon átment művel- 
tebb fajnak semmi joga nem lehet fejletlenebb társát lenéznie. 
Viszont a történeti életet élt népfajok kötti különbségek sem 
olyanok, melyeknek a külsőt illetőleg anatómiai eltérések, 
a belső alkatra né^^ve pedig valami immanens tulajdonok 
volnának okozói. Egyetlenegy pillantás az európai népek 
fejlődésére, meggyőz bennünket az ily mélyreható, változhat- 
lan különbségek valószerütlenségéröl. Az európai népfajok, 
melyek történetünknek három-négyszáz év óta főszereplői, 
az utóbbi ezredév alatt, jóformán szemeink előtt alakultak 



17 



ki císö sorban keveredés útján, mint az angol a francia-nor- 
mann-szász-keltából, a francia a latin-keíta-germánból, az 
északnémet germán és szlávból, a délnémet ismét más ger- 
mánból és más szlávbóh a magyar a honfoglalás előtti finn- 
ugor-török keveréknek ujabb török-szláv-germán felöntéséből. 
Mindebből látható, hogy a faj fogalma, amelyre nekünk az 
európai történet kutatásában szükségünk van, első sorban 
történeti alakaíat, időben lett és időben megváltozható kép- 
ződmény, nem pedig valami anatómiai vagy psychikai uni- 
kum, specialitás, mely egy példányban, egyetlen formában 
állván elő, egész léte alatt büszkén dacolhatna a történeti 
fejlődés által eszközölhető változtatásokkal* 

Ha pedig történeti alakulatnak fogadjuk el a fajt, ak- 
kor el kell ismernünk, hogy alá van vetve mindazon té- 
nyezők hatásának, melyek a történet folyamán, az emberi 
cselekvésekre érvénynyel birnak* Ilyen első sorban a ter- 
mészet, melynek hatása a lakóhelyek szerint, ahol a faj 
kialakult, különböző : az éjszaki népek, norvégek, dánok, 
finnek fajiságának tulajdonai a természeti viszonyok folytán 
eltérnek a mérsékeltebb és délibb vidéki lakókéitól, mint 
pl. a délnémetekéitől, magyarok-, olaszok-, spanyolokéitól. 
Hegyi népek szintén különböznek az alföldek, mocsarak 
lakóitól. De a természeten kivül kulturális és társadalmi 
tényezők is megváltoztatják a faj arculatát. Tagadhatatlan, 
hogy a mai angol faj kialakulására nagy, döntő befolyással 
volt az a mérsékelt, abszolutizmustól és demagógiától tar- 
tózkodó alkotmányos élet és berendezések, melyek Angli- 
ában a Í7. század óta uralkodtak. Épen igy az amerikai 
faji speciesre az Egyesült-Államok alkotmányos és gazda- 
sági viszonyai, a franciára a hosszú feudalizmus, abszolutiz- 
mus és a rákövetkező század forradalmi demagógiája. A né- 
metre a patriarchális és felvilágosodott abszolutizmus, amint- 
hogy a magyar fajiságnak is némely vonása azon közjogi 
viszony hatása alatt fejlődött ki, mely nálunk négyszáz éven 
át a legfőbb, központi probléma volt. 

A kulturális és társadalmi hatásnak azonban, hogy 



16 



valóban hatii \c^ycn» az előbbi példákból lithatólag íi bí- 
zonyoi időn át kell tartania, mi^ az illető faji objektumon 
tapasztalható, mef^fif^elhetó nyoma maradhat. Faji változat 
csak huBJimos behatás folytán állhat elő. AU ez olyan vál- 
tozásra, mely egfész fajon meg^y végbe olyképen, hogy a faj 
alá tartozó összes egfyedek bizonyos idő múlva némely új 
tulajdonokkal rendelkeznek, melyek korábban, a faj korábbi 
tagijaiban még hiányoztak. De áll ez az egfyéní változásra 
is, a fajhoz kivülról csatlakozó egyének, illetőleg, mivel hu- 
zamos időről van szó, családok megváltozására, asszimilá- 
ciójára. Idegen fajiságukról leszakadt családok, melyek huza- 
mos ídön át benne élnek az új fajiságban, a kulturális és 
társadalmi tényezők hatása alatt átalakulhatnak, aminek 
azonban feltétele, hogy a korábbi faji környezettől megválja- 
nak, s viszont valóban benne éljenek az új környezetben. 
Bajuvár-osztrák származású főúri családok egy-két generáció 
alatt cicschesedtck, de viszont mikor egyes tagjaik megint 
német környezetbe jutottak, igen könnyen vísszagermanizá- 
lódtak. Az ilyen változásoknál tehát a huzamosság mellett 
állandóságra is szükség van, hogy az eredmény látható legyen. 
A kulturális-társadalmi hatás mibenléte feltételezi egyúttal, 
hogy testi változások aránylag nehezebben jönnek létre, mint 
lelkiek, annál nehezebben, mivel a történeti kutatást érdeklő 
fajok többnyire erősen kevertek és állandó, általánosan 
érvényes külső tulajdonokkal maguk sem igen rendelkeznek. 
A Í9. század nagyfokú keveredése óta a külső különbségek 
inkább ruhára, testtartásra és egyes testi, külső szokásokra 
pl. hanghordozás, redukálódnak. Tót vagy magyar szárma- 
zású amerikai családok, megtartva anatómiai specialitásukat, 
ha volt ilyen, mégis rövidesen átalakulhatnak külsőleg töké- 
letes amerikaiakká. 

Összefoglalva : faji tulajdonoknak nevezhetjük azon 
külső és belső, testi és lelki sajátságokat, melyek a történeti 
korban egységesen jelentkező, egységes, egyednek tekinthető 
emberi közösségeket a többitől megkülönböztetik. Ilyen érte- 
lemben tehát szó lehet kisebb és nagyobb közösségek 



J9 



faji tuíajdonaífóí, amennyiben azokat fel tudjuk ismerni. 
Például a germán ncpcsalád, vagy a szászok, bajorok nép- 
törzsének faji tutaj donaíról, az arabok, az izrealiták, a 
spanyol-portugáll zsidók faji tulajdonaírói, a magyar nép, a 
székely törzs faji tulajdonairól. Mindezen tulajdonságok rész- 
ben a természeti, részben kulturális-társadalmi tényezők hu- 
zamos és állandó hatása alatt fejlődnek ki az illető közös- 
ségben és egyszer kifejlődve a közösség tagjai közt átörök- 
lődnek. Ebből vrilágos, hogy faji tulajdonokról társadalmi és 
köz- vagy magánjogi alapon kifejlődött közösségekilél, minők 
a társadalmi osztályok, rendek, céhek stb. nem lehet szó. 
Faji tulajdonok kizáróan a nagyfokú állandósággal rendel- 
kező, mondhatjuk : súlypontjukat és továbbfejlődési, szaporo- 
dási lehetőségüket önmagukban biró emberi közösségekben 
léphetnek fel, minők a nemzet, nép, néptörzs. 

Történeti szempontból faji tulajdonoknak nevezhetjük 
tehát mindazon örökletes tulajdonságokat, melyek a történeti 
korszakban a változó gazdasági, kulturális és társadalmi 
viszonyoktól többé-kevésbbé függetlenül valamely nemzetet 
vagy népet azon egy nemzetté és néppé tesznek. 

Ebbe a defínicióba ugyan belecsúszott a „nép** és „nem- 
zet'* fogalma, melyeket, hogy „exaktok** lehessünk, megint 
külön kellene megvizsgálnunk és meghatároznunk. De ettől 
bizonyára felment bennünket az olvasó, ki nem fog hozzánk 
szigorúbb lenni, mint más történeti és egyéb müvek szer- 
zőihez, kik szintén definíció nélkül alkalmazzák e kifejezé- 
seket. Nép és nemzet fogalmában minden értelemben van 
valami állandóság, örökletesség, s ezért nagyon is szükség 
van rájuk a definícióban, mely nélkülök talán a történetileg 
változók mellett túlságosan elhanyagolná ezen sajátságokat. 

Bevonván a történeti kutatás körébe a faji tulajdono- 
kat, melyek, mint láttuk, csak huzamos idő alatt, állandó 
nyomás folytán, generációkon át öröklődve változnak, ennek 
első következése nem lehet egyéb, mint hogy azon kutatási 
területeken, hol a faji tulajdonoknak szerepét felismertük, 
bizonyos állandósággal, a történeti események lassú lefolyá- 



20 



i«iv<\l kell számolnunk. Ez mar magában vcvc ellentétben 
van a liberális felfogái forradalmi, a ftociaiiita-materíilti el- 
mélet katasztroíálii változáiaíval, melyektói a két elmélet 
elsó sorban várja az emberi nem haladáiát. De nem kevésbbé 
szöges ellentétben van magával a haladási tannal, mely sze- 
rint a történeti fejlődésnek haladód kedvelt képlettel szólva : 
fölfelé irányuló tendenciája van, s amelynek hívei oly ma- 
gasztos megvetéssel néznek le a középkorra és a valláshá- 
borúk, a nemzeti harcok elmaradt, alacsony korszakára. 
Amennyiben az emberi fejlődés népek és nemzetek keretei- 
ben, azok tagjaitól elősegítve folyik le, ezen népek és nem- 
zetek semmikcpen nem rendelkezhetnek bennük rejlő, imma- 
nens haladási tendenciákkal, mert hisz ép az, mi bennük 
állandó mag, a faji tulajdonok, fajiságuk, haladás helyett 
állandóságot, örökletes maradiságot és csak igen csekély, 
igen lassú változási képességet foglal magában. Ha tehát az 
emberi történetben tényleg megvolna ez a liberális haladási 
tendencia, ez semmíkép nem birhatná székét a népekben és 
nemzetekben, mint a történet lefolyásának objektumaiban, 
hanem ellenkezőleg arra kellene törekednie, hogy c népek 
és nemzetekben rejlő állandó hajlandóságú tényezőket, a 
konzervatív erőket legyűrje és. haladásra kényszerítse. De 
akkor vájjon hol lakozzék a haladási tendencia ? Ennek 
kutatását és ilyen spekulációk terét nyugodtan átengedhetjük 
a pozitív és történeti materialista iskolák orthodox vagy 
reformista művelőinek. 

A faji tulajdonokat tekintetbe vevő történetírás nem 
fog tehát folyton lelkendezni minden egyes változáson, melyet 
„haladásnak**, javulásnak, az emberi ész és műveltség győ- 
zelmének hirdetnek, hanem inkább némi szkepticizmussal 
kutatni fogja az újnak tetsző jelenség eredetét, előzményeit 
és azon tényezőket, melyek azt létrehozták. Az ilyen kutatás 
nem egyszer fogja lehűteni lelkesedését és bizonyára meg 
fogja tanítani arra, hogy a legkisebb „haladás'', az emberi 
művelődés legkisebb nyereménye is csak nehéz munka árán 
érhető el, lassú, céltudatos törekvéssel, a bennünk levő hasz- 



21 



tiOSf értelmes tulajdonok fáradságos élesítésével és a túl- 
nyomóan mozgásra képtelen tulajdonaink tudatos háttérbe- 
szorításával. Az ilyen kutatás folyton tekintettel lesz a nép- 
psychologia és társadalomtudomány azon fejezeteire, melyek a 
kulturális viszonyok állandóságáról, az újitások akadályairól, 
a népfajok életében mutatkozó kontinuitás elvéről szólanak. 

Mert ezek a tudományok már rég megállapították a 
művelődés, anyagi és szellemi műveltség-változás feltételeit, 
melyek a fentiekből érthetően egészen mások, mint a modern 
pozitív és szocialista elmélet kulturképzőnek vélt eszközei. 
A valóságban ez utóbbiak : tömegek együttes, nem egyéni 
iskolázása, napisajtó, közigazgatási parancsok és tilalmak, 
gazdasági harc és kényszer, mindezek nem képesek a kul- 
túra adott viszonyait mélyebben megmunkálni és bennük 
lényegesebb változást eszközölni. E tekintetben hasonlítanak 
a primitív népek faekéihez, melyek a termékeny földrétegnek 
csak felületét karcolgatják, anélkül hogy mélyebbre eresz- 
kednének. Ami hatásuk mégis van, azt inkább huzamos, 
állandó és következetes munkájuknak és annak köszönhetik, 
hogy bizonyos időn át szinte szuverén módon, konkurrencia 
és ellenzék nélkül működhettek. A tényleges műveltség- 
változás felületesebb formája, melyet némely gazdaságtörté- 
nész után accuítaratiónak nevezhetünk, tisztán ilyen külső- 
leges változásokat hoz létre. ^) Klasszikus példája ennek azon 
köztudomású tény, hogy az összes kulturjavak közül a föld 
kerekségén legnagyobb elterjedésre a pálinka, betel és do- 
hány tett szert. Jellemző a japáni kulturátvétel is, mely tisz- 
tán külsőleges, mindenbén a technikai vívmányok elsajátí- 
tására irányul, anélkül hogy a japáni nép öröklött, történeti, 
faji tulajdonait bármikép is érinteni vagy változtatni akarná. 

Ezen tisztán külsőleges átművelődéssel szemben sokkal 
ritkább a valóságos kulturváltozás, melyet Vierkandt endo- 
génnek nevez. Feltételei is bonyolultak: í. kell, hogy az 
illető nép egész szellemi és morális konstitucíója érett legyen 

^) V. ö. czckfc Vierkandt, Die Stetigkeit int Kulíurwandel, Leípzig 
J908. 



fi 



A váitozásriy 2. Ho^^y vHjy.iridzon ncpbcn a vditozaindk 
itükséges volta tudato!»an felmerült li^en, 3. egyes izemé- 
lyck fníciatívájir mert a tömegben magában nínct meg a 
változás tendenciája, ezt legcélirányosabban, a tapasztalat 
szerint, nagy egyéniségek adhatják. Végül 4. kúlsö, kívülről 
jövő alkalom is kell, minő volt szinte egész Európára nézve 
a francia forradalom és Napóleon reformjai, ránk magya- 
rokra 48-ban a párisi és bécsi forradalom, a pozsonyi or- 
szággyűlés reformmüködésére az országbeli városi és paraszt- 
mozgalmak, a pesti március idusa stb. Ebből egyúttal meg- 
ítélhető, minő fontosságot tulajdonítsunk egy-egy bármily 
jóhiszemű „tegyünk- már-valamit** kiáltásnak sajtóban, parla- 
mentben, társadalmi életben. 

Mindezen feltételek együttműködése megindíthat egy 
tényleges kulturváltozást, melynek folyamán az állandóságot 
képviselő, konzerváló tényezők háttérbe szorulhatnak, ha- 
talmuk megtörhetik és valami új áll elő azon a talajon, 
hova eddig az idegen új kívülről be nem hatolhatott. A vál- 
tozást tehát az illető emberi közösségben nem kűlsó erők 
hozzák létre, hanem ép ellenkezőleg az illető nép egész morális 
és szellemi konstitúcíója változván meg, ennek egyes erői 
kell, hogy a változást eszközöljék. Az eddigi konstitúció 
egyes tényezői elhanyatlanak, meggyöngülnek, elhalnak és 
helyűkbe eddig elnyomott, gyönge, csekély szerepű tényezők 
veszik át az uralmat és vezetést. Az egész szellemi és mo- 
rális konstitúció így nyerhet mélyreható változás esetén, 
egészen új, eddig nem is sejtett formákat és színezetet. 

A néppsychológía és szociológia ilyen és hasonló szem- 
pontjai eddig jobbadán csak ősnépekre, afrikai, amerikai, 
ausztráliai vad törzsekre alkalmaztattak, s általában véve in- 
kább ethnografiai, mint történeti jelentőséggel bírtak. A tör- 
ténet köréből csak az ősrégi és részben kevéssé ismeretes 
kultúrák, leginkább a kínai és az egyptomi szolgáltattak 
ilyetén kutatásokhoz adatokat. Az anyag e korlátozásának 
nézetem szerint semmi belső oka nincsen, külső is csak az, 
hogy a historikusok egyrészt, másrészt a szociológusok és 



u 



tiéppsycíiologusok kölcsönös ellenszenvvel viseltetvén egy- 
más iránt — az egyik fél tagad minden törvényszerűséget, 
a másik pedig mindenütt törvényt szimatol és mindentrend- 
szerbe akar szedni — mindkettő tartózkodik egymás ered- 
ményeinek felhasználásától. Pedig az európai történet két- 
ségtelenül legalább is oly nagy és nevezetes példáit mutatja 
a műveltség-változás legkülönbözőbb fajainak, mint akármely 
sötét világrész. Viszont az is kétségtelen, hogy az európai 
kulturváltozások is az egyes népfajokban és nemzetekben 
folytak le, tehát épen oly állandó jellegű, örökletes és egyút- 
tal könnyen körülhatárolható emberi közösségekben, minők 
az eddigi kutatástól előnyben részesitett vad és félvad nép- 
törzsek. Ha még kiemeljük, hogy az európai népek körében 
végbement kulturváltozások lefolyását a rendelkezésünkre 
álló rendkivül változatos kútfőkből sokkal könnyebben és 
összehasonlíthatatlanul biztosabban lehet rekonstruálnunk, 
mint az exotikus népekét, — elég itt arra rámutatni, hogy 
az európai változások majdnem mindegyikére van egykorú 
megfigyelőnk, ki a változásban vagy hozzá közel élve, nyílt 
szemmel figyelte meg annak fázisait ; Tacitustól Széchenyi 
Istvánig a kiváló elmék egész sora, — akkor természetesnek 
fogjuk találni, hogy a fönt ismertetett fogalmak az európai 
történet egyes eseményeire és viszonyaira minden kétség nél- 
kül alkalmazhatók. 

Bennünket itt természetszerűen a magyar változások 
érdekelnek. De nemcsak azért, mert azok állnak legköze- 
lebb hozzánk. A magyarság szereti történetét az angoléhoz 
hasonlítani, még pedig leginkább alkotmányának régisége, 
politikai viszonyainak állandósága, stabilitása miatt. Jogtör- 
téneti kézikönyveinknek a tényleges fejlődést illető csekély 
tudását sikerrel leplezi az „ezeréves^' alkotmány folytonos 
emlegetése. Ez az ezeréves változatlanság rendkivül érdekes 
jelenség és minél részletesebb megvilágításra volna érdemes. 
Az eddigi magyarázatok : a magyar nép szabadságszeretete, 
dinasztikus hűsége, a szentkorona tana stb. alapjában véve 



^4 



ci«ik c^y ujabb ismeretlent álíftn^k a mct^ismcrcndo hcíycbc. 
Kétségtelen, hogy a magyar történet változiiai kevéii^ moz- 
galmasak és talán kevésbé íi számosak, mint a germán, la- 
tin, szláv népeké. A tényleges változások is részben kulsóle- 
gcsek, talán még csak acculturatió esetei, részben sokkal in- 
kább egyes nagy egyéniségek személyes működésének k6- 
iZönhetók — gondoljunk Szent Istvánra ! — mint más népek 
változásai. És az is kétségtelennek látszik, hogy a változás- 
nak elsősorban a magyarság faji, örökletes tulajdonságai 
álltak és állnak ellent. Mindamellett hiba volna mindjárt 
„ezeréves** periódusokkal számolnunk a magyar történetben. 
Aminthogy az is kctségteJen, hogy a kézikönyveink 
és jogtörténeti köztudatunk által Nagy Lajos korától egyvég- 
tében számított „szentkorona államrendszere" is rászorul 
pontosabb vizsgálatra, mely tekintettel lesz arra, hogy a 14. 
századi viszonyok minden faji állandóság mellett sem ma- 
radhattak mozdulatlanul az európai változások forgatagában. 
Már az eddigi kutatások világánál is bizonyosnak látszik, 
hogy Verbóczi e tekintetben is, úgy mint köz- és magánjo- 
gunk egyéb terein is bizonyos változást jelöl, amely válto- 
zásban működő konzervatív és újító, társadalmi, gazdasági, 
faji tényezők közelebbi megvizsgálása nem lenne hálátlan 

feladat. 

Ezen általános megjegyzések kissé eltávolítanak kiin- 
duló pontunktól, ahol a gazdasági élet változásairól elmél- 
kedve, bennük lelki, szellemi, örökletes, faji okokra akad- 
tunk. Az eddigi eredményeket a magyar gazdaságtörténet 
speciális tényeire alkalmazva, olyan jelenségkörbe jutottunk, 
hol a konzeVvatív erők, és a kontinuitás elve talán még kor- 
látlanabb hatalommal uralkodnak, mint más népeknél. Hisz 
az oly gazdaságtörténeti tények, hogy pl. a magyar nép nem 
kereskedik és nem lehet kereskedésre rászoktatni, mindenki 
előtt ismeretesek, sőt az utóbbi időkben csömörlésíg ísmé- 



*) V. ö. Vcrbőczi birtok- és közjogi újításairól Tagáayi Károly, 
Falu és földköxüsség'- Körgardasági Lexikon J,6I6, s iölcait Serviensek és 
familiárisok, akad. értekerés, i9J2, US — 12). II. és .4 magyar állam életrajza. 



» 



tcívc közhelyekké váltak. Persze anéíkül, íiogy e szembe- 
ötlő ténynek közelebbi okait bárki is szemügyre vette volna. 
Kétségtelen, hog^r az okok között természetiek és társadal- 
miak is szerepelnek : a hazánkban letelepedett magyar faj- 
nak igen sokáig nem volt szüksége kereskedésre, hogy fen- 
tartsa életet ; társadalmi oknak vehetjük pL a bécsí kormány 
kereskedelemellenes politikáját, továbbá a nemesi birtokjo- 
got, mely a szorgalmas kezet is megkötötte és a privilegíál- 
takat erővel henyélésre kény szeritette, végül a jobbágyság- 
nak kötött helyzetét : ezen külsőleges, kivülröl az egyedekre 
ható tényezők mind részt vettek abban, hogy nálunk nem 
fejlődhetett ki az a nagy gazdaságtörténeti változás, mely a 
nyugati népeket, vagy azok lakosságának egy nagy részét 
mezőgazdasági termelőből ipari és kereskedelmi munkássá és 
vállalkozóvá tette. De mindezek hatása együttesen sem le- 
hetett volna oly nagy, mint aminő valóban, ha nem járul- 
nak hozzá a magyar faj belső, örökletes tulajdonságai, me- 
lyeknek a változás évszázados megakadályozásában és a mai 
végtelen lassú átalakulásban mindenkép első, döntő szere- 
pet kell tulaj donitanunk. 

Mindezek azonban bonyolult problémák és mi jelenleg, 
a kutatás legkezdetén, jó ha óvatosak leszünk és megelég- 
szünk olyan kérdésekkel, melyek pontosan körülhatárolha- 
tók és úgy a kutatás során, mint az eredmény dolgában 
különösebb komplikációktól mentesek. Itt elsősorban a 
gazdasági termelés azon területei jönnek tekintetbe, melye- 
ken a magyar nép némi előszeretettel dolgozott, amelyek 
tehát bizonyos értelemben magyar specialitásokat tüntetnek 
fel. Ezek a mezőgazdasági termelés és a kézműipar némely 
ágai. Ez utóbbiakkal gyorsan végezhetünk. A magyar iparos, 
amennyire ezt az utóbbi századokra vonatkozó igen felületes 
ismereteinkből megitélhetjük, vagy mészáros, vagy szabó, 
vagy csizmadia volt ; ezek a főtípusok, melyeket a közvéle- 
mény magyar mesterségeknek szokott tartani. Míndahárom 
kétségtelenül olyan iparág, mely a technika haladására nincs 
túlságosan ráutalva, s amennyiben újításokra mégis rászorul, 



2ft 



eteket d vevókozönteg változott szükséglete ugyu raja kcny- 
Bzerítí. Egészben véve míndahirom jelenség tokkal igényte- 
lenebb és — valljuk meg — a mi ipartörténetünk teljestéggel 
hátramaradt volta miatt annyira ismeretlen, hogy részletesebb 
vizsgálatuk a mai viszonyok közt tanulságokat aligha nyúj- 
tana. 

Sokkal fontosabb problémák a gabonatermelés ét az 
állattenyésztés. Mindakettó évszázadokon át foglalkozása volt 
népünk nagy tömegeinek, miból következik, hogy az a ter- 
melési mód, mely bennük magyar földön kifejlődött, bizo- 
nyára magán fogja hordozni a magyar fajiság, örökletes 
magyar sajátságok bélyegét. Természetesen ennél a kutatás- 
nál is nagy körültekintésre és óvatosságra van szükség. Hogy 
csak egy példát emlitsek : a juhtenyésztés, ha jól tudom, 
szinte kétszáz év óta egyik forrása a magyar gazdagságnak 
és mégis nem hiszem, hogy a termelési mód és a belőle 
származó produktumok feldolgozásának módszere használható 
adatokat nyújthatna a magyar fajiság ismeretéhez. A ma- 
gyarság öröklött tulajdonságai mintha csekély hatással vol- 
tak volna a magyar juhtenyésztésre, mely elsó sorban né- 
hány nagybirtokosnak köszönheti fellendülését, s ennélfogva 
a termelési módokat is nagyobbára a külföldről kölcsönözte. 
Sokkal nagyobb hatása lehetett a magyar fajiságnak a marha- 
cs lótenyésztés miként való kialakulására, valamint a gabona- 
termelés egyes ágaira. Sajnos, mindezekre igen kevés kútfó 
áll rendelkezésünkre, s a magyar gazdaságtörténet irodalmá- 
ban is hiába keresünk hozzájuk útmutatást. 

Mi itt a korábban megállapított fogalmakat a magyar 
bortermelés problémájára fogjuk alkalmazni. Első sorban 
azért, mert a magyar bortermelés szinte százötven évre 
visszamenőleg értékes irodalommal rendelkezik, melyből 
bőségesen meríthetünk adatokat a minket érdeklő kérdések 
tisztázására. Alkalmas példává teszi a bortermelést az a 
körülmény is, hogy természettől adott feltételei szinte az 
egész országban és különösen azon vidékeken vannak meg, 
hol a magyarság lakik évszázadok óta. Ehhez képest a 



n 



magyar ncp mindig szívesen foglalkozott szőllövel és bor- 
termeléssel. És az a — mondhatjuk : étzelmi reláció, mely a 
bortermelő és munkájának objektumai, a szöllő és a bor 
között fennáll — egy régi magyar gazdaságpolitikus szerint 
a „distractio'^ melyet a bortermelés nyújt, egyik oka nagy 
elterjedtségének — valószinúvé teszi, bogy a termelőnek lelki 
tulajdonai, tehát épen a faji sajátságok, nyiltabban, aka- 
dályoktól mentesebben, szabad szemmel inkább láthatóan 
fognak jelentkezni, mint más termelési ágaknál, melyek nem 
tudnak ily személyes relációba lépni a termelővel. A dolog 
természetéből folyik, hogy kutatásunkat nem korlátozhatjuk 
azon processzusra, mely a szőllő elültetésétől a szüretig, a 
bor valóságos termelésének pillanatáig tart, hanem ki kell 
terjesztenünk a bor kezelése, a pincészet, eladása és a vele 
való kereskedés momentumaira is, mivel ezek csak együtt- 
véve merítik ki a bor mint árúcikk fogalmát és csak együtt- 
véve adják a bornak és bortermelésnek jelentőségét a ma- 
gyar gazdaságtörténetben. Érdeklődésünk ezen kiterjesztését 
annál hasznosabbnak látjuk, mivel a borkezelés és borkeres- 
kedés már erősen túlhaladják az egyszerű agrártermelés körét 
és mint ilyenek, technikai és társadalmi tényezők hatásának 
erősen ki vannak téve, úgy hogy ez utóbbiaknak a faji 
tényezőkkel szembeállítása bizonyára érdekes tanulságokat fog 
szolgáltatni kutatásunk számára. 

A magyar bortermelés külső tényezői. 

Legelső feltételét a bortermelésnek, a dolog természete 
szerint, a talajnak alkalmatos voíta képezi. És mivel Ma- 
gyarországnak egész területe, leszámítva egy igen csekély 
kiterjedésű éjszaki csíkot, beleesik azon mérsékelt égövbe, 
melyen a talaj a bort élvezhetőén, iható formában produkálja, 
úgy hogy az eladható, tehát árúforgalomnak tárgya, árúcikk 
lehet, ennélfogva kimondhatjuk^ hogy a bortermelés külső té- 
nyezői közül a természeti hazánkban kezdettől fogva adva volt. 



21 



Köziimert ttnnycl Ailvan itemben, a uU) mincmutt- 
gcnek további kutatására nínci tzúkiégiink, híiz mindnyá- 
jan tudiuk, hogy Maf^yarorszáj; ncmctak tható, de igen tok 
területén elsőrangúul kitunó bort produkál. A borok kitünó- 
té^éi a történeti és {geográfiai kutatás már igen korán osz- 
szekottetésbe hozta a talaj chemiaí összetételével, így külön- 
böztet meg már Bél Mátyás 1723-ban') a chemiaí összetétel 
szerint 1. kénes, aromatikus borokat, ezek az elsórangúak, 
főként a hegyaljaiak, 2. kénes, illanó borokat, minőkhöz 
számítja a soproni, miskolci, szekszárdi, pozsony-szentgyörgy- 
bazini borvidék terméseit, s végül 3. a meszestartalmúakat ; 
köztük vannak a honti, budai, egri, gyöngyösi borok. A 
természettudományok fejlődésével a termőtalaj mindig más 
és más elemeinek tulajdonitották a magyar borok kitűnő 
izét és erejét. így hirdette pl. Szemere Bertalan az angolok 
előtt, hogy a magyar bornak van az egész világon a leg- 
nagyobb foszfor-tartalma, s ennélfogva vele már a termé- 
szettől fogva sem veheti fel a versenyt semmi egyéb bor.^ 
Nekünk itt teljesen mindegy, kén vagy foszfor vagy más 
chcmíai elemtől függ-e a magyar bor jósága, annyit megál- 
lapíthatunk, hogy a magyar bortermelésnek természeti fel- 
tétele minden tekintetben megvan és pedig nemcsak az or- 
szágnak egyes kisebb részein, hanem szinte az egész állami 
területen. Az elsőrangú bortermő vidékeket egymás között, 
ha nem is első rangú, de még mindig igen tekinté- 
lyes értékű borárút produkáló területek kötik össze 
szinte megszakítatlan vonalakban : igy húzódik a bortermő 
vidék a zalai, balatoni területtől egyrészt, a pécs-villányi- 
szekszárdítól másrészt Fejérmegyén át Buda, Gyöngyös, Eger, 
Hont ősi bortermő vidékéig, s onnan Putnokon át keletnek 



1) Mathias Bclios, Hanga-rUe sintiquae et novae prodromus, No- 
rinbergae í 723, 153. I. 

■-') B. ác Szemere, Notes on Hungárián 'wines. Paris \Z6U közli 
Dr. Kletzinsky e tárgyú értekezését a bécsi Medízinísche Wochen- 
schrift Í855. évfolyamából, melynek fönti eredményét Liebig is jóvá- 
hagyta. 



29 



a tokaji Hegyaljához. A bortermő vidékek ezen kiterjedt 
volta magában véve is lehetővé tette, hogy nálunk hatalmas 
bortermelés induljon meg, s borunk úgy a belső fogyasztás- 
nak, mint a kivitelnek jelentős cikke legyen. 

A természeti tényező ezen U.eávező viselkedése folytán 
bortermelésünk már a Í8. században jövedelmezőség dolgá- 
ban a harmadik helyet foglalta el: rögtön a gabona és az 
állat után.^) Bortermelő volt az országban a legkülönbözőbb 
rendű és rangú lakosság : megvolt a szőlleje a városi polgár- 
nak ép úgy, mint a nagybirtokosnak és a jobbágynak. A 
földesúri jövedelmek nem csekély részét szolgáltatta a bor, 
melyből a jobbágy urának kilencedet tartozott adni, még 
pedig úgy a szöllőhegyen termettből — a szöllőhegy külön- 
ben szőllőn kivüí gyakorta gabonával is be volt vetve — mint 
a kerti szöllőkből, a vinea hortensisből, mely a falubeli, belső 
telkekhez számíttatott.^) A termelés minőségére jellemző, 
hogy törvényhozásunk már a Í7, sőt 16* században is szük- 
ségét érezte rendelkezni arról, tartozik-e a jobbágy kilenced 
fejében jobb fajta: fekete és aszuszöllőből készült borral 
fizetni a földesúrnak, akinek a kilenced mellett pontosan kö- 
rülírt bormérési joga is volt. Viszont a bormérés (educillatio) 
a földesúron kívül a jobbbágyközségnek is jövedelmet hozott, 
amennyiben az esztendő folyamán a földesúrral váltakozva 
mérhette a bort. Mindez arra mutat, hogy a bor első sor- 
ban a belső fogyasztás tárgya volt és csak azután, másod- 
sorban jött tekintetbe mint magyar kiviteli cikk. 

A bor kivitelének egész a Í8. század második feléig 
nagyjában a következő útjai voltak: 

í. A Sopronvidékí borok, melyekhez a rusztít, továbbá 
a pozsonyvidéki szentgyörgyit, bazinít és modorit volt szokás 
számítani. Morván át Szilézíába vitettek, részben az ottani 
fogyasztásra, részben hogy Lipcsén, Berlinen át Poroszor- 



1) Níkolaus Skcrictz, Descripüo physico-poíiticae situationis regni 
Hunga.ria.e etc. 18. I. 

2) A bortermelés úrbéri viszonyaira I. Carolus Pfahler, Jas Geor- 
gicum regni Hungáriáé Keszthely Í820. 



30 



izagba cs Stcttincn áí dz cjszaki ailamokca Kcruijcnck. A 
kivitel ezen ága hoiszú időn it volt működésben, mé^ P^dtgf 
úgy, hogy a soproniak és sziléziaiak közt tulajdonképen 
csereforgalom állott fenn : a kereskedők egyszerűen sziléziai 
vászonban és posztóban vették fel a bor árit» melyet Sop- 
ronból kiszállítottak. 

2. A második út Pozsonyból vezetett Bécsbe, s onnan 
az osztrák tartományokba, részint tengelyen, részint hajóval 
a Dunán. Ezen az úton Pozsony környékének borán kivül 
mindazon jobb minőségű borok is kivitettek, melyek a bécsi 
udvar, az osztrák és német nagyurak és városi polgárok 
személyes szükségletére szolgáltak'^ 

3. A harmadik kiviteli út a Szepességen at irányult 
Lengyelország felé. Tárgya többnyire nehéz magyar bor volt, 
tokaj-hegyaljaí vagy egri és budai, melyet Lublóig, Podo- 
linig, Gnézdáíg tengelyen szállítottak, onnan a Poprádon, 
Dunajcczen és Visztulán tutajon Varsóba, általában lengyel 
és részben orosz fogyasztás céljaira. 

4. Erdélyből Moldvába és Havasalföldre vittek bort, ez 
lett volna a negyedik exportvonal, de az erdélyi, magyar és 
szász bortermelés már a 16, században hanyatlásnak indult, 
a \7, században gyakori török beütés és megszállás még 
inkább tönkretette, úgyhogy ekkor már több oláh bort vittek 
be Erdélybe, mint megfordítva. Az erdélyi bortermelés a 
nagyobb nyugalmat hozó i8, században is csak rossz 'oláh 
termés esztendejében vagy pedig az elég gyakori határzárok 
idején tudott nekilendülni.-) 

Ezen állandó kivitel tulajdonképen nem igen terjedt 

A Habsburg-királyok udvari borszükségletére levéltári adatok 
Takáts Sándor müveiben pssstrUf v. ö. még Magy. Gacdaságtőrt. Szem- 
lében az I *03, 44. 1. 15^. adatot, szintén Takáts Sándor kiadásában. 

-) Ez utóbbira I. G. A. SchuIIer, Aus der Vergangenheit der 
siebenhúrgisch-sAchsischen Ldnd<wMscfuíft, Hermanstadt J895, általában 
pedig Greg. Berzeviczy, De commercio et industrU Hungáriáé, Lcut- 
schoviae J797. és Ansicht des asUtisch-europáischen Welth^ndets, Pest 
1808 ; Skerletz id. m. és az ő müveinek Bercnyi Páltól készített for- 
ditáia a Magy. Kósguzd, Könyvtár Í5. kötetében. 



3J 



túl a szomszédos államokon ; a föfogyasztók Atísztría, a né- 
met birodalom és Lengyelország voltak. Nem hiányoztak 
azonban kisérlctek arra sem, hogy a távolabbi tartományok- 
ban is piac hódíttassék a magyar bor számára, s ezáltal az 
világkereskedelmi cikké legyen. A legrégebbi tervszerű export- 
törekvések L Lipót korára, a Í7. század második felére nyúl- 
nak vissza, kezdeményezői németek, idegenek. 1680 körül 
kísérletek történtek Hollandiába és a Skandináv országokba 
szálíitani bort és pálinkát, maradandóbb eredmény nélkül. 
Pontosabb volt Sedgewick Zakariás, örmény kereskedő angol 
vállalata, mely eredetileg, mint ma mondanók, export-import 
üzlet volt : Angolországba perzsa szőnyeget szállított s onnan 
viszont angol szöveteket. Ebbe az üzletbe belebukván, a 
perzsa szőnyeget budai vörösborral próbálta helyettesíteni, 
melyből Í699—Í 700-ban sikerült is 1000 csöbört Angliába 
szállítania. Az angol piac urai azonban nem látták szívesen 
az új konkurrenst, angol és francia lapok támadták és vele 
szemben érvényesíteni akarták azt a régi tilalmat, mely sze- 
rint Hamburgon át csak rajnai bort szabad bevinni Angliába. 
A spanyol örökösödési háború kedvezőbb helyzetet teremtett 
annyiban, hogy a francia és spanyol árúk, köztük a bor, 
kiszorultak az angol, hollandi és éjszaki piacokról, s így tér 
nyílott a magyar bor számára. Dánia mikor a francia árú- 
kat kizárta, egyúttal biztosítékot kért L Lipót császártól és 
királytól, kogy a magyar gabonából és borból rendes szál- 
lítmányokat kaphasson. Ezt a helyzetet akarta kihasználni 
egy olasz tervkovács, Vecelli, akit, nagy kérésére, í 704-ben, 
Gallas gróf kíséretében Angliába küldött L Lipót, hogy tár- 
gyalásokat , folytasson a magyar bor kivitele és általában a 
levantei kereskedésnek szárazföldre, Ausztrián és Magyaror- 
szágon át térítése érdekében. Vecelli küldetésének legfőbb 
kerékkötője a bécsi udvarnak londoni követe volt, Hoffmann, 
aki magát sértve érezte az olasz küldetése által, s nem átal- 
íotta a kóstolóba hozott magyar borokat leszólni az ango- 
lok előtt. Vecelli némi sikereket mégis elért: kapott ura 
számára angol kölcsönt és J 705-ben megalakult egy angol 



S2 



kereskedelmi tar .i .1.; az ő celjai megvaiü&iU&a.ra. Többet 
azonban nem tudutik ez üf^yróU a magyar bor kivitele iimét 
megfeneklett, s ettól kezdve megint csak elszórt adataink 
vannak kisebb mennyiségek időnként, elszigetelten tortént 
kiviteléről.') 

Mindezen adatok elsősorban a természeti feltételekre 
nézve nyújtanak némi közelebbi felvilágosítást. Bármennyire 
megvolt is a magyar bor termelésének azon természeti fel- 
tétele, mely szerint a talaj minősége folytán az országban 
nagymennyiségű és elsőrangú borok termelhetők, ezen ked- 
vező természeti feltétellel szemben áll egy kevésbé kedvező, 
mely a bor mint árú jövedelmezőségének meglehetős szúk 
korlátot szab. Azok a piacok, melyeken a 17* és Í8. század- 
ban nagyobb nyereség volt remélhető : Anglia, Franciaor- 
szág és Hollandia, ahol az akkori pénzgazdaság virult, 
annyira messze estek a magyar termelőhelytől, hogy ott 
piacszerzés elé a legnagyobb akadályok tornyosultak. Ezek 
közt első és legfontosabb, hogy az illető gazdag országok 
sokkal közelebb, szomszédságukban is találtak kitűnő boro- 
kat : a franciát, spanyolt, portugált és rajnai németet, amely 
borok már évszázadok óta uralkodtak az ottani piacokon. 
Magyarország messze volt s ennélfogva későn jött, ez bor- 
termelésünk természeti tényezőinek kedvezőtlen következ- 
ménye. 

Sedgewick és Vecellí példája mutatja, hogy a termé- 
szeti tényező ez akadályozó hatását le lehetett volna győzni, 
hogy úgymondjuk, közigazgatási és társadalmi úton. Borpiac 
hódításának hathatós eszköze lehetett volna kereskedelmi 
szerződés kötése. Az akkori kötött gazdasági viszonyok 
nagyban hasonlítottak a maiakhoz, melyek a világháború 
óta fejlődtek ki. A szabadkercskedclcm akkor is ismeretlen 
fogalom volt és az államok saját, gyakran nagyon is szűk- 
keblűén felfogott erdekeik szerint engedtek meg bízonyos^je- 



^) Mindezeket Takáts Sándor alapvető értekezésének köszönjük: 
Kúlkereskedeími mozga.lmak híLzánkban I, Lipót aUtt, Magy. Gazdaság- 
tört. Szemle JÖ99, 333. I. 



33 



vitelt, ha a másik fél viszont teret nyitott a kivitel számára. 
A régi Magyarország azonban, mint tudjuk, í526-tóí kezdve 
í867-íg semminemű számbavehetö befolyást nem gyakorolt 
a Habsburg-monarchia külpolitikájára, sem diplomáciájára, 
sem pedig ennélfogva külkereskedelmi politikájára. A bécsi 
udvar diplomatái sorában alig volt magyar születésű, s ha 
igen, a magyar nemzetiségtől elidegenedett főúr, akit hivatali 
munkásságában minden, csak nem magyar szempont veze- 
tett. Jellemző a föntemlített Hofmann viselkedése, aki a ma- 
gyar kivitel istápolása helyett ép ellenkezőleg mindent meg- 
tesz annak megfojtására. Borkivitelünk tehát az idegen pia- 
cok meghódításánál sem a külképviseleti személyek társa- 
dalmi propagandájára, sem a kereskedelmi államszerződések 
hivatali eszközére nem számíthatott. Részben kitűnő, részben 
kedvezőtlen természeti tényezők mellé állíthatjuk tehát a 
szintén nem kedvező társadaími-poUtikai tényezőket, melyek 
együttvéve érthetővé teszik, miért korlátozódott a magyar 
borkivitel inkább csak a szomszédos országokra. 

Legyen szabad itt csak futólag kiemelnünk azt, miről 
később több szó lesz:' hogy az tááíg szemügyre vett piac- 
hódítási törekvések közt magyar iniciativával épen nem talál- 
kozunk. Annak sincs semmi nyoma, hogy külképviseleti 
viszonyaink kereskedelmileg hátrányos voltán a magyar rendi 
gyűlések törekedtek volna változtatni. 

Még jobban ránehezedtek a magyar bortermelésre a 
társadalmi politikai viszonyok a J8-ik század közepe óta* 
Ismeretes Mária Terézia hatalmas akciója osztrák gyáripar 
teremtésérc, valamint az is, hogy e cél érdekében a külföld- 
del szemben védvámos politikát folytatott, másrészt Magyar- 
országon a termelést olykép irányította, hogy az a fiatal 
osztrák ipart táplálja, de annak konkurrencíát ne okozhasson. 

Ennek a rendszernek súlyos következményeit csakhamar 
megérezte bortermelésünk. 

Az osztrák örökösödési háborúban Szilézia nagy rés«e 

elveszett, s Poroszországhoz csatoltatott. A magyar borter- 



34 



mcUt e hatalmas piaca moit a poroiZ király kttébc kerül- 
vén, cliórang:ú fontoiságú kérdés volt» minó viszony áll fenn 
Poroszország és Ausztria s vele Magyarország kozt keres- 
kedelmi tekintetben. Ez a viszony pedig ép az osztrák ipar- 
pártolás folytán, csakhamar megrosszabbodott, sót elmérge- 
sedett. Mária Terézia az új osztrák gyáripar érdekében a 
porosz gyártmányokat, kOztisk a sziléziai posztót és vásznat 
lehetőleg kiszorította országaiból ; az 1752-ben felállított leg- 
felsőbb kereskedelmi hatóság, a Hofkommercienrath tilalmak 
és monopóliumokkai uldoztc ki a konkurrenseket, hogy az 
új osztrák, alsóausztriai és cseh morva gyárak megerősöd- 
hessenek. Egykorú szemlélő szerint ez az iparpártolás kom- 
mandószóra ment : a gazdasági életet úgy akarta irányítani, 
mint a tiszt egy zászlóalj gyalogságot. Ezen új ,, iparpártolás** 
alatt szenvedett a magyar bortermelés is. II. Frigyes porosz 
király az osztrák elzárkózásra hasonlóval válaszolt és meg- 
nehezité, részben mcgtíltá az ausztriai terményeknek, kóztuk 
a magyar bornak országaiba bevitelét. A soproniak sziléziai 
borkercskedésc úgyis halálos sebben volt azóta, hogy Mária 
Terézia ^754-ben megakadályozta a bor ára fejében ósi szokás 
szerint importálandó sziléziai vászon és posztó behozatalát. 
Az osztrák kézen maradt kis Szilézia pedig nem fendelkezett 
annyi felvevőképességgel, mint a porosz hódítás előtt az 
osztatlan tartomány, így aztán a szentgyörgyi, baziní, modorí, 
ruszti borok lemaradtak, s a 18. század második felében a 
korábbi virágzó kivitelből nem maradt egyéb, mint némi 
soproni borszállítás. De a kis Szilézia ezt sem tudta elfo- 
gyasztani, hanem a sziléziai kereskedők tovább vitték Orosz- 
országba, amiből azonban a soproniaknak semmi hasznuk 
nem származott. Poroszország borszükségletének fedezését 
pedig, kiszorulván onnan a magyar bor, átvették a rajnai 
tartományok és Franciaország. A század végén, í 795-ben 
behozatott Poroszországba Danzigon át 24.6*^0 urna francia 
és rajnai bor, Stettinen át 91.274, holott ugyanakkor Dan- 
zigon be nem lépett egy csöppnyi magyar bor sem, Stettinen 
át is csak összesen 2i.047 tallér értékű. Egészben véve bizo- 



35 



nyos, íiogy Magyarország a század végére elvesztette a po- 
rosz és sziléziai piacot* 

A második kiviteli írány^ — Bécsen át az osztrák 
örökös tartományokba, hasonlóképen bedugult* Mária Teré- 
zia figyelme az osztrák ipar mellett az alsóausztriai és stájer 
bortermelésre is kiterjedt ; ez irányú rendelkezéseinek célja 
a könnyű és savanyú osztrák bor kivitelének elősegitése 
volt a magyar bor hátraszorítása árán* Kormányának ide- 
vágó rendelkezései kíméletlenség dolgában szinte példátlanok* 
Magyar bort Ausztrián át Í775 óta csak akkor volt szabad 
kivinni, ha az illető szállító ugyanannyi mennyiségű osztrák 
bort is kivitt* Tekintve az átlagos osztrák bornak a magyar- 
hoz képest gyönge és alacsony voltát, ez a rendelkezés 
ahelyett, hogy a magyarral együtt az osztráknak is piacot 
szerzett volna, még a magyarnak kivitelét is megakasztotta, 
az ízletes és keresett magyar borra kölöncként nehezedvén 
rá a kötelezettség, hogy egyúttal a senkitől nem áhítozott, 
savanyú osztrák bornak is piacot szerezzen. Ez a rendelke- 
zés később megszűnt ugyan, de helyén megmaradt évtizede- 
ken át az, hogy magyar bort a Dunán, tehát az olcsó szál- 
lítási eszközzel nem volt szabad Bécsen át kivinni, csakis a 
sokkal drágább szárazföldi úton, szekérrel* Teljessé az osz- 
trák bor győzelme a vámrendszer által vált, melyet úgy a 
magyar területre, mint az osztrákra a bécsi hatóságok álla- 
pítottak meg, s amelynek következése lön, hogy az osztrák 
bor csekély vagy semmi vámmal terhelve betódult Magyar- 
országba, míg a magyar borra súlyos harmincad nehezedvén, 
az osztrák bornak konkurrenciát Ausztriában sem csinálha- 
tott* így történt azután, hogy a század végén Ausztria évente 
500*000 akó bort hozott be a kitűnő borok hazájába, 
Magyarországba, mely ily módon Ausztriával szemben pasz- 
szív kereskedelmi mérleget volt kénytelen felmutatni* 

A harmadik utat, Lengyelország felé, szintén Ausztria 
torlaszolta el. Lengyelország felosztása során Galícia osztrák 
tartománnyá lett, s mint ilyen a bécsi vámrendszernek vette- 
tett alá* Ezzel egyúttal megszűnt Lengyel- és Magyarország 



9^ 



9é 



közt A közös határ ii ^i a bécii kormány Ulici kénytUm- 
mfl váf^hatta útját a tokaj-he^yaljaí bor kívítcUoek. Pozitív 
c^Ija itt is az alsó-auiztriai bortermőiéi istápoliia volt, esz- 
közei pedí(? vámrendszer és kereskedelmi szerződések. A 
Bécsben megállapított vámtételek szerint az osztrák bor vám 
nélkül tódúlt Galíciába, mig a magyart súlyos harmincadok 
sújtván, megrekedt a Szepességben, s a galíciai piacot kény- 
telen volt átengedni az osztráknak. Ami kevés magyar bor 
mégis kiment Galíciába, az ott nem konkurrálhatott a vám- 
nélküli osztrákkal, hanem tovább ment a lengyel határ felé, 
ahol megint ismétlődött a vámjáték. Az osztrák-lengyel 
határt az osztrák borok alacsony vámmal, a magyarok nagy, 
néha 30" ,,-ossaI is megterhelve lépték át. Igaz, hogy a 
lengyelek behozatali vámjukkal osztrákot és magyart egy- 
aránt sújtottak, még pedig elég keményen — volt idő, mikor 
a lengyel beviteli vám akónként 4 arany volt, — se magas 
vámot a magasabb kvalitású magyar borok jobban elbírták, 
mint az ismeretlen és keresetlen osztrákok, de a sebeket, 
melyeket a magyar-galíciai és galíciai-lengyel határ átlépése- 
kor szenvedett a magyar borkereskedelem, mégsem tudta 
kiheverni, s az eredmény — ami előrelátható volt — abban 
állott, hogy az osztrák bornak sem lehetett piacot szerezni lengyel 
földön, de a magyar bor majdnem egészen elvesztette eddigi 
piacát, melyet most a rajnai, francia és spanyol foglalt el. 
A negyedik kiviteli irány, a dunai tartományok felé, 
ekkor már nem igen jött számba De az osztrák kormány 
dél felé is megtett minden intézkedést, hogy a magyar bor 
háttérbe szorittassék. Stájerországból, Krajnából, a horvát 
határőrvidékből kiszorította a magyar és horvát, szerémségí 
bort, hogy helyet csináljon a velencei olasz és dalmát borok 
számára. Az olasz-osztrák tartományoknak, Lombardo-Venezíá- 
nak gazdasági istápolása szintén hozzátartozott a J9. század 
eleje óta a bécsi rendszerhez, melynek a mi termelésünk 
feláldoztatott. 

^ A föntebbi adatokat Berzevic2y Gergely és Skerletz Miklós id* 
munkáiból vettem. 



'^ 



Ilyen körülmények közt szinte csodaszámba vehette a 
nagy gazdaságpolitikus, Berzevíczy Gergely — cs ha nem is 
volt csoda, de a magyar talaj bortermő energiájának lebír- 
hatatlanságát bizonyítja, hogy a század végén még mindig 
nagyobb volt borkivitelünk, mint behozatalunk. A század 
utolsó tizedében az évi kivitel rendesen 800.000 forint értékű, 
amikor az ország behozatala szövet és vászonban 2,500.000, 
selyemfélékben 900.000, vasban 70— 80.000 írtra rúg. A bécsi 
vámrendszer piacfosztó rendszabályai ebben az összeállításban 
azt a kétségbeejtő anomáliát produkálják, hogy a bortermő 
Magyarország nem tud annyi értékű borárút kivinni, mint 
amennyi seíyemfélére, az akkor ugyancsak nem költséges 
és fényűző életmód mellett, szüksége van. 

Hogy ezen ki- és beviteli viszonyainkról pontos képet 
nyerjünk, szemléljük meg az Í778. év árúforgalmi statiszti- 
káját, amely év már eléggé késői arra, hogy a Mária Teré- 
zia nevéhez fűződő vámrendszer súlyos következményeit meg- 
érezzük rajta, de még sem oly hanyatlás éve, mint aminő a 
század végén következett be, a vámrendszer lassan érő követ- 
kezései teljével. 

Ez évben a magyar borkivitel í,335.304 forintra, a 
behozatal 446.248-ra rúgott. Kiszállított borunkból 25 í. 382 
frt. értékű aszú, a többi közönséges bor volt. A behozatalt 
majdnem kizárólag osztrák borok szolgáltatták. A nem osz- 
trák külföldről csak 3672 frt. árú közönséges és 2347 frt. 
aszúbort hoztunk be, az egész többi behozatal, 440.229 
frt. értékben, Ausztriából jött, még pedig kizárólag közönsé- 
ges borban, mert aszúbort termelni Ausztriában, erre még a 
bécsi kormány sem volt elég hatalmas. A kivitel az egyes 
államok közt következőkép oszlik meg : 

Lengyelországba 596.774 frt. közönséges bor 204.847 frt. aszú 
Alsó- és felső Ausz- 
triába 22 1.62 í , „ „ 24.087 „ „ 

Stájerországba . ♦ oJ.803 „ „ „ — „ „ 

A tengerpartra . . 262 „ „ „' — „ „ 

Cseh és Morvaországba 25.0^7 ,^ ^, „ 6J4 



» 



Sé 

\ Otxtrák Sxiléziáb.. '6.H65 írt. k6<önsi£e« bor S.éOO Irt. aszú 

Erdélybe .... 27.323 m „ 401 

Bániigba 26.436 ,, „ 124 

TörökorixágbA ... 3.135 m »» ., — .. »» 

Egyéb külföldre . . 51.427 „ „ „ 15.509 „ „») 

A tabellából visszatekíntólcg megállapíthatjuk, hogy 
az egykori nagy lengyel kereskedést a bécsi kormánynak 
még nem sikerült teljesen tönkretennie: kivitelünknek majdnem 
felét Lengyelország vette meg. Annál teljesebb a romlás, 
mely poroszországi és északi kivitelünket érte: az a kicsiny, 
9o.OOO frtnyi, az aszúborral együtt J 00.000 irtot alig felülhaladó 
összeg jelzi í. azt a magyar bort, amit az osztrák kézen 
maradt Szilézia fogyasztott el, továbbá 2. az egész porosz 
fogyasztást és még 3, az egész éjszaki, dán és skandináviai 
fogyasztást, mely csak Poroszországon át volt lehetséges, és 
^^f ^^ alacsony összegből ítélve, tulajdonképen a semmivel 
volt egyenlő. A bécsi vámrendszer teljes diadalát jelzi, hogy 
míg Ausztriába, az összes osztrák tartományokat véve, csak 
409.129 frt. értékű bort tudtunk kivinni, tehát sokkal keve- 
sebbet, mint a kétszeres vámvonallal elválasztott, egészen 
idegen Lengyelországba, a.dá'íg behoztunk és megvettünk 
Ausztriából nem kevesebb, mint 440.229 frt. értékű bort. 
Kereskedelmünk tehát még ez agrár eredetű terményben is 
passzivvá lett a bécsi kormánytól pártfogolt Ausztriával 
szemben, 

Lengyelországot, Ausztriát és az akkor külön tartomá- 
nyokat képező Erdélyt és Bánságot leszámítva marad csak 
Törökország 3Í35 frt. árúval és „egyéb államok'* 5Í.427 
frtnyi közönséges és J5.509 frt, aszúborkivitellel. Ez utóbbi 
összegeket a kivitel összegszámához állítva, látható, hogy 
borkivitelünknek csak 25-ödrésze ment ki Ausztrián és 
Lengyelországon kivül más tartományokba. Es ez a bécsi 
kormányrendszer legnagyobb sikere : borkereskedelmünket és 

^) A „Dreyssígst Commercial Esíto und Consums Tabellcn** 
1778. évi lapjairól, melyek a volt udv. kamarai levéltár Commerz 
Hungarn, 32 — 1. csonójában találhatók Bécsben. 




3^ 



termelésünket íüggövé tette ^z orsíjágunkat karéjban körül- 
vevő osztrák tartományoktól, — mert a lengyel fogyasztást 
is az osztrák vámvonallal lehetett szabályoznia és ezzel utat 
mutatott az eg^sz további fejlődésnek. Mert a helyzet ma is 
majdnem az : ma is szinte egyetlen fogyasztónk Ausztria, — 
az örököstartományok szétesett karéja helyett a kis Német- 
Ausztria, hatalmas fogyasztószükséglettel rendelkező ipari 
munkásságával. Bortermelésünk Ausztria nélkül már a Í8. 
század közepe óta egyedül a belső fogyasztásra volna utalva 
és hogy ez igy van, ez elsősorban a bécsi vámrendszer kö- 
vetkezése. 

* 

Az áldásos hatású természeti tényezőket így paralizál- 
ták már a Í8* században a társadalmi-politikai tényezők. Az 
a Magyarország, mely istenadta napos hegyoldalaival, termé- 
szetes talajgazdagságával predestinálva lett volna a müveit 
világot elsőrangú boritallal ellátni, kénytelen volt megelé- 
gedni a legközelebbi szomszédokkal és még amellett is el- 
tűrni, hogy azoknak a sajátjával össze sem hasonlítható 
savanyú leve is reá tukmáltassék. És ezt a helyzetet, mely- 
nek szomorú gazdasági következményei első pillanatra is 
értékelhetők, rajtunk kivül álló tényezők hozták létre, melyek- 
kel szemben valahogyan mégis csak védekeznünk kellett 
volna. A védekezés egyik, legegyenesebb módja lett volna a 
bécsi vámrendszer megváltoztatása vagy érvényének meg- 
szüntetése. Mint a köztörténetből tudjuk, ez í 848-ig nem 
sikerült. Panaszkodtunk, gravámeneztünk, siránkoztunk, közös 
vámterületet és az osztrák határon a vám eltörlését követel- 
tük, minden eredmény nélkül. De a védekezésnek más módja 
is volt. 

A föntebbi tabella szerint Ausztrián kivüU kivitelünk 
igen tekintélyes része aszúbor volt. A Lengyelországba kivitt 
800.000 frt. értéknek egynegyede aszúborból származott, az 
t^cgyéb tartományokba'^ szállított 67.000 frt. értéknek szintén 
majdnem egynegyede ; ez a két tény érthetően utal a követ- 
keztetésre í hogy ha Ausztria hegemóniájától szabadulni 



4» 



Akarunic, a jobb fajta kvalit.is(;s borok UrmeUtit i% tcrjeiz- 
Ui^t kell ápolnunk, mert azok a külföld ízlésének inkább 
mfj^felelnek és ezenkívül magas értékük miatt kitebb mennyi- 
fégbcn való eladásukból is na{^ hasznunk lehet. Aminthogy 
általában véve piachóditáshoz t. a piac ízlésének ismerete 
szükse(^es és 2. hogy az árút oly formában termeljük és 
szállítsuk, amely megfelel a vevőközönség Ízlésének. És tzcn 
a ponton lép fel a termelő, akiről eddig, a természeti és tár- 
sadalmi-politikai tényezők vizsgálatánál, még semmit sem 
hallottunk. De abban a pillanatban, midőn egy nemzeti ter- 
melési ágat külső társadalmi és politikai tényezők megfojtas- 
sál fenyegetnek, mégis csak meg kell szólalnia az érdekelt 
félnek, a megfojtásra itclt termelönek- 

A magyar termelő egyelőre megelégedett országgyűlési 
gravámenekkel. A nemesi bortermelők pedig panegyriseket 
írtak a magyar bor nagyszerűségéről és kitűnő kezelési mód- 
járól ; a mindenhez hozzászóló Szírmay Antal versekben védte 
meg a magyar bor jó hírét (^otthon: Kassán és Pesten), 
netán felmerülő meggondolatlan újítási vággyal szemben 
hangsúlyozva, hogy idegentől nem szabad kezelést tanulnunk 
és hogy ,, maradjunk ezután is igaz magyarok, hamisítat- 
lanok ősi nemzetségünkben és borainkban egyaránt, mert ez 
aZ/ mi számunkra a külföldiek becsülését eddig megszerezte 
és megtartá"J) A valóságban ekkor már a magyar bor kül- 
földi becsülcséböl csak annyi volt tényleges, hogy Nyugaton 
ismerték a tokaji aszút, mint a „borok királyát**, melyet 
ehhez a méltósághoz képest csak ritka ünnepélyes alkalmak- 
kor, fejedelmi és nagyúri asztalokon és csak igen kis kvan- 
tumban élveztek. Tokaji bor volt a rendes ajándék, melylyel 
magyar urak külföldi barátaiknak kedveskedni szoktak, 
tokaji bor volt az egyetlen termek, mely a Nyugatot néha, 
kellemes perceiben emlékeztette Magyarország létezésére. 

í) Szírmay Antal, NotitU historica., politicíL^ oeconomica. montiam et 
íocorum viniferorum comiUtus Zempíeniensis, Cassoviae, i798. 205. I,, c 
munkának magyar nyelvű kibővítése ; A tokaji, vagyis a. hegyaííyai 
szőüóknek úítetéséról, jó miveUsérőí, a szúrcteíésről stb. Pest J810. 



4i 



Tokaji bornak féltve őrzött és élvezettel elfogyasztott palackjai 
voltak Voltaire és Klopstock, Herder és Goethe számára az 
egyetlen „hungaricumok^\ Bortermelésünk egyetlen produk- 
tumának a tokajit tartották, s azt hitték, hogy az egyetlen- 
egy hegyecskén terem, melynek tulajdonosa az osztrák 
császár. Mások meg csak az Eszterházy hercegről hitték el, 
hogy tokaji bora terem J) Ezekre a mesékre támaszkodva 
írta egy komoly prágai gazdasági hetilap í 824-ben, hogy 
magyar bortermelés nincs is és a tokaji bor olyan kevés, 
hogy egyetlenegy bécsi borkereskedő szükségletét sem tudná 
ellátni, amely rágalmak annyira felizgattak két becsületes 
kassai polgárt, hogy német nyelven egész könyvet irtak a 
tokaji hegyalja dicséretére. 2) Persze nekik is el kellett ísmer- 
niök, hogy kivitel dolgában Magyarország leláncolt óriás 
de új gondolatot, minő tényezőkkel lehetne ezen a helyzeten 
változtatni, az ő könyvük sem hozott. 



ÍIL 

Belső tényező: 3l termelő lelki alkata. 

Gazdasági szempontból összefoglalva az eddigi eredmé- 
nyeket : a természeti tényezők egy része : talaj és éghajlat 
csak a lehetőségét adták annak, hogy a magyar bor a világ- 
piac árúja és mint ilyen nemzeti gazdagságunk egyik forrása 
lehessen. Ezt a possibilitast másfélszázadnak, a ^8. századnak 
és a í9-ik első felének fejlődése nem tudta realizálni, mert 
útját állta egyrészt némely természeti tényező : a nagy távol- 
ság az akkori világpiacoktól, másrészt az összes akkor érvé- 
nyesülő társadalmi-politikai tényezők. Ezen kedvezőtlen té- 
nyezőknek egyesült hatása alatt a magyar bortermelés nem- 
csak meg nem tudta hóditani a világpiacot, de még a szom- 

^) Egy csomó ily balvéleményt jegyez fel franciák és németek 
közt Szemere Bertalan Utazás küífötdön. Pest Í845, IL Í4, 278. I. 
továbbá Munkái VI. köt* Pest J87Í i9l. I. 

2) Josef MoHl és A. G. Laszgallner : Das Toksjer Weingebirge 
und dessen Umgebungen, genannt Hegya.íja, — Kaschau Í828. 



Al 



•iédlágábAn levő pÍACokról ii kiszorult, tót a hazaír bclsó 
piac c^y részét is kénytelen volt átengedni külföldi boroknak. 
A nemzeti vagyon gyarapításához tehát távolról sem tudott 
oly mértékben hozzájárulni, mint ahogyan a kedvező termé- 
szeti tényezők kizárólagos hatása alatt tehette volna. 

Hogyan viselkedett ezzel a helyzetlel szemben a legin- 
kább érdekelt fél, a magyar bortermelő ? Ennél a kérdésnél 
elsőrangú, kimeritően részletes és megbízható adatok állanak 
rendelkezésünkre Schams Ferencnek, a budai országos venyige- 
iskola alapítójának munkáiban. A leitmeritzi, csehországi 
születésű Schams Ferenc Péterváradon volt gyógyszerész, az 
országot többször beutazta és a legkülönbözőbb vidékek bor- 
termelését gyakorlatilag áttanulmányozta. A Nemzeti Casino, 
alapítójának, Széchenyi Istvánnak intenciói szerint egyik fel- 
adatául tűzvén ki a hazai bortermelés emelését, erre a thé- 
mára í828-ban pályázatot hirdetett. Ez a pályázat adott al- 
kalmat Schamsnak első korszakalkotó munkája megírására, ') 
melyet csakhamar követett egész Magyarország minden bor- 
vidékének szakszerű és részletes leírása német nyelven két 
kötetben.-) Az ö munkái az akkori borászati és szóllészeti vi- 
szonyoknak legteljesebb adattárát képezik, értéküket csak 
növeli a szerző nagy műveltsége és elfogulatlan objektivitása. 

Schams szerint a külföldi piac elvesztése épenséggel 
nem tette tönkre a magyar bortermelést, legalább is ami a 
menyíscgct illeti. A >9. század első felében a szóllővel beül- 
tetett terűlet szemmelláthatólag növekedett kiterjedésben, amely 
jelenségnek alapja az egykorú megfigyelő szerint abban ke- 
resendő, hogy az emberek minél több bort akartak termelni. 
Kétségtelenül összefügg c jelenség a társadalmi és rendi mcg- 

') Magydrorsság szóllómiveUséröt vé.Ió vizsgálódások. Lencsés J. 
Antal fordításában Pest }ö31. (megjelent németül is). 

-) Ungdrns Weinbau in seinem gínzen Umfange Pesth Jo32, i&^f 
két kötet. Ugyancsak 6 adta ki és irta is egyesegyedúl az első borá- 
szati folyóiratot : Magyarország bortermes ziését s készítését tárgyazó 
foíyóirás Budi J83é, németül isi ZeHschrift fúr Weinbau and Wein- 
bereitung in Űngarn ond Siebenbürgen, JS36— 38. Életrajzi adatai 
Szinnyei, Magyar JrókhAn* 



43 



kötöttség kezáöáö lazulásával, a terjedő művelődéssel, nö- 
vekvő egyéni szabadsággal és egyéni igényekkel, melyek a 
reform korszaknak velejárói, A bortermelők minőség helyett 
mennyiségre tekintenek, jóság helyett bőséget akarnak elérni 
és azon fajtákat ültetik, melyek sokat adnak* Ugyanez a cél 
magyarázza á, szőílőknek a sik földön való elszaporodását. A 
síkszöllőnek már akárhány helyütt nagyobb az ára, mint a 
hegyinek, s paraszt és nemes egyaránt megadnak érte minden 
árat* A sörtermelés — mert iöbbiermclésnck nem nevezhetjük 
ezt — minden más célt elnyom ; az a szőllökezelési mód, mely az 
értékes borokat termelő hegyvidékeken otthonos, a sikszőííő- 
kön helyet ad oly rendetlenségnek és elhanyagolásnak, mely 
á szakembert elkeseredéssel tölti eh „Ha a Duna balpartján 
Váctól Zimonyig terjedő nagy földterületet felveszszük, ahol 
majd minden helységnél keritett szőllőkertek vannak, me- 
lyekben esztendőnkint több mint egy millió akó közönséges 
bor jobb vagy rosszabb gondviselés mellett ezerféle gyümölcs- 
fák árnyékában, karó nélkül, gaztól elboritva termesztetik, a 
vándor borzadállyal fordul el e szembeötlő elvaduitság lát- 
ványától/^') Az ilyen szőllők természetesen nem termelhet- 
nek világpiacra való borokat: keverve bennük a legkülön- 
bözőbb szőllöfajta, melyek racionálisabb termelés esetén mind 
más és más kezelést és fekvést kivánnának. A földnek, ég- 
hajlatnak és munkálásnak tekintete nélkül csak vaktában 
ültettetnek egyáltalán keverve a korán- és későnérő szőllő- 
fajták a szőllőhegyeken. Az egyes fajokat különböző idő- 
ben kellene leszüretelni, ami persze nem történik. „Hihetet- 
len azon gondatlanság, mellyel szőllőhegyeink beültetése és 
megújítása történik s eleget mondok, ha azt mondom, hogy 
minden bármely csekély ültetvényben 38 — 40 jó és rossz 
szőllöfajta, egymással keverve találtatik,*' ahelyett, hogy ér- 
telmes munkálás esetén legfeljebb 6 — 8, de egyformán korai 
avagy későn érő fajta lenne. 

A gondatlanságot és a racionális kezelés hiányát Schams 

^) Schams J83I. évi magyar muvc Í3. I. és Ungarns Weinb^Uf í 
kötet }5. I. 



44 



még nagfy ciomó egfyéb jelcni^ggel ti jellemzi, amiből Ic^tn 
elégf a kóvetlcezóket átvenni : terebélyes, árnyékos ^ümolcs- 
fák vannak a szóllókben ; a szóllóben virágzás idején dol- 
fjfoznak ; a szőUótókét télre földdel betakarják, s emiatt a 
metszéssel elkésnek ; a borok erjedzésénél najj^y tömeg kar- 
dinális hibát követnek el ; a pincék szinte az egész ország- 
ban rosszak stb. 

Az egész kép mögött mozgató erőként a 5oAtermelés 
áll, ami most már nem az úgyis elveszett világpiac, a kivi- 
tel érdekében kívánatos cél, hanem csak a belső fogyasztás 
szempontjából. Míg 1509-bcn Í5 millió akó volt az ország 
termése és ebből 4 millió, majdnem egynegyed ment ki kül- 
földre, addig J829-ben már 23 — 24 millió akóra nő az ország 
termelése, s ennek még egy hatoda sem kerül kivitelre, mert 
a borkivitel 4 millió akót sem tesz ki. A belső fogyasztás 
tehát ezen 20 év alatt Í4 millió akóról 20-ra növekedett, ami 
a lakosság gyarapodását jóval felülmúló arányszám, s igy 
jellemző lehet az igények növekedésére, valamint Schams 
szerint a nép erkölcsiségének romlására is.^ 

Mivel azonban a jelzett időszakban sem a városi la- 
kosság, sem az ipari munkásság száma nem gyarapodott ily 
rohamosan, kétségtelennek látszik, hogy a belső fogyasztásra 
kerülő nagy bormennyiség nem valami újonnan felmerülő 
városi vagy ipari lakosság szükségletének, hanem egyszerűen 
a termelők igényeinek kiclégitésérc szolgál. A gyorsan sza- 
porodó síksági szőllőhegyek, rosszul erjcdzett, rossz pincék- 
ben tartott, szállításra képtelen borokat termelnek, amelyek 
nemcsak, hogy külföldi, de még belföldi vevőre sem szá- 
míthatnak annál kevésbbé, mivel a hazai szállítási eszközök 
meg sokkal kezdetlegesebb állapotban vannak, semhogy ilyen 
nagy tömegeket tetszés szerinti gyorsasággal tudnának elosz- 
tani az országban. A bornak az ország egyik részéből má- 
sikba szállítását különben is fölöslegessé teszi az, hogy szinte 
minden vidéknek elég bora terem, hogy a saját szükségletét 
kielégítse. A zaz : a 5oAtermeIés a saját fogyasztás célját szol- 

^) Fönti adatok Schams J83í. magyar művéből valók. 



45 



gáíja. Kíkí megissza^ a mije terem, legyen az jó vagy rossz : 
nyúlós vagy törődött, s a következő évben az ültetési mun- 
kálásí, kezelési reformok helyett megint csak arra törekszik, 
hogy minél több bora teremjen, amit elfogyasszon. 

Bortermelés saját fogyasztásra : ez a fogalom magában 
véve is gyökeres ellentétet képez azon bortermeléssel, mely 
külföldi piac meghóditását tűzi ^ céljául* Es az ellentét 
annál nagyobb, minél nagyobb a különbség a külföldi piac 
és a hazai sajátfogyasztó izlése között* Hogy ez utóbbi nem 
volt túlságosan kiművelt izlés, azt bizonyitjaa saját fogyasz- 
tásra készült bor alacsony értéke* Erre vonatkozólag jegyzi 
meg Schams : „A külföld évek óta keserűen panaszkodik, 
hogy a hajdanta oly hires vörös magyar borok a borízlelők 
Ínyeit már többé ki nem elégitik és hogy magok a hires 
tokaji, ménesi és ruszti borok gyakran meghamisítva, valók 
gyanánt küldetnek ki**^ ^) Pedig a hegyek ma is a régiek és a 
régi bort termelhetnék* „i)e az emberek azok, kik a természeté- 
nél fogva jót már jónak nem hagyják, a dicső hegyborokat 
a silány térségiekkel egyvelítik és vétkes, színtadó szerekkel 
gyakran el is rontják, s így e fontos, jövedelmes szorgalom- 
ágnak új irányt adnak**^ Panaszkodunk, hogy éjszak felé 
irányuló borkereskedésünket a k' ilföldí vámok teszik tönkre : 
„Az ügy nem áll oly rosszul, mint képzeljük ; csak termesz- 
szünk derék borokat, különítsük meg, midőn szűrünk, az 
éretlen és rothadt szőUőket az egészségesektől, gondoskod- 
junk célirányos bánásmódról a forrás alatt és a pincékben, 
s nem fogunk szűkölködni vevőkben* ♦ . *'^ 

Célirányos bánásmód, ezen van a hangsúly* Célirányos 
bánásmód a kivitel érdekében, a külföldi piac kívánságai és 
szempontjai szerint, erre volna szükség* Van pedig célirányos 
bánásmód csakis a belső, a saját fogyasztás érdekében, mely- 
nek szempontjai sokkal kezdetlegesebbek, semhogy a magát 
hozzájuk irányzó termelő olyan bort tudna nevelni, mely a 

1) Schams Ferenc névtelenül megjelent müvéből : Kritikai vizs- 
gálódások a. magyarországi szöllötermesztés gáncsai és fogyatkozásai 
körüU Pest J834, 6. L 



u 



kuliold igényeit íi kicl^t^itvc jövedelmező árucikk lenne a 
viláKpt«icon. Ehhez a helyzethez képest Schami müveiben 
állandó a törekvés, hogy azon kezdetleges kezelési módnak, 
mely a magyar termelót kielégíti, színvonalát emelje és a 
külföld igényeinek megfelelővé tegye. Részletet tanictokat 
AÓ A termelés minden egyes fázisára, az ültetéstől kezdve a 
külföldre való szállításig: a fajok összeválogatására, a telel- 
tetésre, a szollofoldek egységes felmérésére, űrmértékek egy- 
ségesítésére ; kulónos figyelmet fordít a pincebeli kezelésre, a 
lefejtés, kénezés, tisztítás, keverés részleteire. A nép nevelése 
érdekében szükségesnek látja, szólló és borkészítést folyóirat 
és országos venyigcískola alapítását, amely utóbbi kívánsá- 
gaínak beteljesülését még sikerült ugyan életében megérnie, 
anélkül, hogy azok népnevelő hatását akkor még tapasztal- 
hatta volna. 

A fejlődés sokkal lassabban ment, mert itt a „célirányos 
bánásmódnak** s ennek következtében a bortermelés nem- 
zeti jövedelmezőségének a magyar termelő /elkí alkAta állt 
útjában, melyet az eddigiek után joggal nevezhetünk a ter- 
mészetivel és társadalmi-politikaival szemben belsó tényező- 
nek. Hogy a társadalmi-politikai tényezők oly könnyen és 
teljes sikerrel megköthették a magyar bortermelés •övcdelmezö 
kifejlését, ennek legfőbb oka nem annyira magában a vám- 
rendszerben van, hanem inkább abban, hogy az minden 
ellenhatás nélkül érvényesülhetett, mivel a belső tényező, a 
termelőnek lelki alkata nem volt olyan, hogy hatékonyan 
ellene szegült volna. 

Az eddigiek alapján könnyen felismerhetjük a magyar 
termelő lelki alkatának általános körvonalait. Jellemző rája 
egy negatívum és egy pozitívum. A negatívum abban áll, 
hogy a terménynyel, melyet munkája árán létrehoz, nem 
akar nyerészkedni. A magyar termelő ekkor még a borban 
nem lát kereskedelmi cikket, árút, melytől a kereskedő 
szokása szerint minél előbb szeretne szabadulni, hogy meg- 
kapja a terménynek és munkájának ellenértékét, a pénzt és 
ebben egyúttal a nyereséget^ a profitot^ Ez a gondolkodás- 



47 



mócí, mely alapja minden kereskedésnek, ami többé nem 
cgyszctú árucsere és minden produkciónak, ami nem többé 
a saját fogyasztás kielégítését célozza,, ez a, — mondhatjuk, 
gyakorlati kereskedői érzék hiányzik a magyar termelőből, 
ki borából nem akar pénzt szerezni. A pozitivum pedig nem 
egyéb, mint e negativum megforditottja : a termelő termé- 
nyéhez bizonyos személyes viszonyban van : ahelyett, hogy 
szükségét érezné a bor eladásának, megtartja magának és 
saját fogyasztására használja* 

Úgy a pozitív, mint különösen a negatív tulajdonság 
nem egyedül a magyar bortermelőt és nem is csak a ma- 
gyar fajt jellemzi* Megtalálható mindazon népfajoknál, me- 
lyekből hiányzik a kapitalisztíkus tehetség, melyek nem 
tudnak és nem is akarnak nyerészkedni, minők az írek s 
álfaiában a kelta népek, némely germán népfajok, s két- 
ségtelenül a törökök* De megtalálható mindkét tulajdonság 
általában véve a kötött, középkori-feudális társadalmakban 
élő népeknél, ahol a gazdasági produkciónak célja még nem 
több, mint a tényleges népesség egyszerű szükségletcinek 
kielégítése* Ennyiben tehát nem kellene külön magyar 
specifikumot látni a két lelkitulajdonságban. Mégis kétség- 
telenül azzá teszik azon körülmények, melyek közt a meg- 
figyelt korszakban, a 19* század első felében jelentkezik. 
A kötött, feudális társadalmi és gazdasági rendszer ekkor 
már nálunk is recseg-ropog és a nagyfokú reformmozgalom- 
mal, az ó és elavult elvetése vágyával élénk ellentétben áll 
az a magávalelégedettség, mely a rossz borok magyar ter- 
melőjét ebben a korszakban talán még inkább jellemzi, 
mint korábbi századokban* Ha ehhez még hozzáveszszük 
egyrészt azon természeti tényezőket, melyek a magyar ter- 
melőnek lehetővé tették volna magas kultúrájú, kitűnő borok 
termelését, valamint a társadalmi-politikai tényezőket, me- 
lyek a kivitelt és a bor értékesítését megakadályozva alkal- 
masak lehettek volna reakciót, élénk termelési reformakciót 

^) "Wcrncr Sombart, Der Bourgeois, München o. Lcípíig Í920* 
268. I. 



4« 



kelteni a bortermelők körében : mindezt tckmtetbe véve fel 
kell ismernünk a fonti pozitív és negatív lAJátftágok mógott 
a ipecifikus magyar lelki alkatot, melyet egytzóval gAsdjt- 
sÁgi indíffcrenÜBmusríAk nevezhetünk. A produkció mint 
(t^azdasági folyamat egy.'''-"tien nem érdekli ót, több é» jobb 
munkát nem hajlandó végezni, sem azért, hogy nyeresége 
legyen, de még azért sem, hogy saját fogyasztásit maga- 
sabb szinvonalon álló terménynyel elégíthesse ki. Még mé- 
lyebbre bocsátkozva ezen nehezen megfogható lelki dolgok- 
ban : a gazdasági indifferentizmus kétségtelenül ósszefügg az 
akkori magyar tömegek hátramaradt műveltségi állapotával, 
de eredete és okozója nem abban, hanem a magyar tomeg- 
Iclek egyik alaptulajdonában, a lassú mozgékonyságban, a 
mozdulni nem szeretésben, tehát abban keresendő, ami 
ellentétje a gazdaságtörténet részéről némely népeknél fölis- 
mert mobilizmusnak. Innen következőleg mindennemű gazda- 
sági, sőt kulturális reformnak is, mely a magyar viszonyokon 
akar segíteni, első és legfontosabb feladata a magyar lelki 
alkatot megmozditanit mozgásba hozni és idővel mozgckonynyá 
tenni, amint ez a törekvés Zrínyi Miklós a költőtől kezdve 
a legújabb időkig minden magyar újítónál megfigyelhető. 

De maradjunk témánknál, a bortermelésnél. A lelki 
alkat mozgékonysági hiánya és gazdasági indifferentizmusa, 
ha egyszer felismertük, útmutatásokat fog nekünk adni 
mindazon jelenségek értékeléséhez, melyek a magyar bor 
egész termelési processzusában, a szőlőültetéstől kezdve egész 
a belföldi fogyasztásig és külföldre való kivitelig felmerülnek. 
Viszont ezen gazdasági jelenségekből ujabb és ujabb adatokat 
fogunk nyerni a belső tényező, a magyar lelki alkat ismere- 
téhez. Ezen kettős cél érdekében hívom fel az olvasó érdek- 
lődését az itt közlendő adatokra, melyek egykorú megfigye- 
lőktől, bortermelő szakemberektől származván, leghitelesebb 
képét nyújtják e fontos gazdasági águnk helyzetének az 
egyes korszakokban. A beosztásnál Í848 az egyik határkő, 
mert addig teljes ér/ényben van a termelést akadályozó tár- 
sadalmi-politikai tényező ; a 45 utáni korszakot pedig szin- 



i=A 



49 



tén kct részletben fogjuk tanulmányozni : az egyik az abszolu- 
tizmus kora, a másik Í867 óta tart, mióta már nekünk is 
beleszólásunk van az emiitett társadalmi-politikai tényező 
alakitásába* 

Adatok a termelő lelki alkata ismeretéhez* 

A) A Í9. század első fele. Széchenyi és "Wesselényi. 

Láttuk, hogy Schams Ferenc reformmunkásságának a 
Nemzeti Casino pályázata adott impulzust. A Nemzeti Ca- 
sinot pedig Széchenyi István gróf tette figyelmessé a magyar 
bortermelés elhanyatlott állapotára, aminthogy az egész moz- 
galomnak, mely bortermelésünket lábra állítani célozta, s 
melynek itt felhasznált adataink egy tekintélyes részét kö- 
szönhetjük, Széchenyi István a szülőatyja. A későbbi bor- 
termelés szellemi központja, a ,, Borászati Lapok'* Széchenyi 
halálakor joggal emelte ki érdemeit és joggal nevezte a ma- 
gyar bortermelés egyik legnagyobb szakemberének.*) Amit 
tehát Széchenyi müveiben a bortermelést illetőleg találunk, 
az technikai és gazdasági szempontból kétségtelenül meg- 
bizható, — hogy pedig nemzetpsychológiai szempontból is 
az, ezt nem kell e helyen különösen fejtegetnünk. A bor- 
termelést illető részletei, objektiv értékük mellett, Széchenyi 
egész egyéniségére is rendkivül jellemzők, mert talán minden 
másnál élesebb világításba helyezik azt a törekvését, hogy 
műveltség- cs gazdaságbeli hátramaradásunkat első sorban, 
szinte kizárólag nemzetünk lelki alkatából, annak hibáiból 
magyarázza meg. 

Szinte kizárólag : mert azt Széchenyi is elismeri, hogy 
a társadalmi-politikai tényező, a sérelmes osztrák vámrend- 
szer, nagy akadályozója kivitelünknek, s ezzel a termelés 



1) Borászati Lapoké Í860t J20. I. Gyürky Antal szavai : „nem 
egyszer volt szerencsém, a halhatatlan nagy férfi küszöbét átlépni, s 
órákig áhítattal hallgatni borászatunkat érdeklő, mély tudományt és 
megfoghatatlan bő tapasztalást bizonyító arany szavait^^ 



50 



UWcndúUsénck. De cten küliö tényező hatiiit nétete ize- 
rínt könnyen paralizálni lehetne azáltal, ha fAjLgyAronzÁ^ 
nagyobb értékű borokat termelne, amelyekból etfyrétzt nem 
is kellene olyan nagy tömegeket kiHzállttania, hogy nyere- 
sége legyen, de másrészt a nagy értékű borokért többet 
kapna, s így a nagy vámot íi könnyen megfizethetné. ,,A 
vám, igaz, némi részt nyereségünkből lerovand, hanem e 
veszteség annál kisebb Icend, mennél beciesbre készülnek 
boraink. Hatvan forintos bor után 5 forint vámot fizetni, 
teszem például^ valóban nem oly felette nagy nyomás ; de 
ha a bor csak tizet ér, akkor a nyomás szinte tűrhetetlen, 
s így tulajdonképen nem a vám oly magas magában, hogy 
azt viselni nem lehetne, de csak az által lesz tűrhetetlen 
súlylyá, hogy boraink oly kevés becsűek'* *') A vámrendszer 
akadályát teJját a termelő magasabb fokú termelési processus 
alkalmazásával félretolhatná, de cfilicz a termelő lelki alka- 
tának megváltoztatása, átalakítása az előfeltétel. Mert Szé- 
chenyi szerint bortermelésünk legnagyobb akadálya áron el- 
bizakodás, melylyel gazdáink eddig művelik a bortermelést, 
s amely épen, ellentétben Szírmay Antal gyermekes illúziói- 
val, a magyar bor hirnevét a külföldön teljességgel tönkre- 
tette. ,,A magyar bor hirén anathema fekszik*', s ennek 
bizonyítására Széchenyi a régi jó kezelési módot dicsérő 
Dessewffy József gróf állításaival szemben saját külföldi ta- 
pasztalatait meséli el az ö ismert közvetlenségével és szelle- 
mes iróniájával : 

„Konstantinápolyban, vagy tiz év clótt egy pénzes ide- 
gen úr telepedek le, s fényes háztartására szükséges borokat 
részint Francia-, részint Magyarországbul rendele. Megérke- 
zett 3 — 4 hónap alatt Franciaországbul a szállítás. Nagy 
ládákba voltak rakva a palackok. Egy sem törött, mind 
egyenlő, jól bevonva^ jól bedugva, s egy sem romlott, mind 
tiszta, kellemes. Az úrra, mint háznépire, ez jő benyomást 

1) Széchenyi, Viíág. a M. Tud. Akadémia kiadása, 302. I. 
A bortermelést illetőleg tekintetbe jön a Hitet (u. azon kiadás) Í2í., 
J23. I. és a ViUg 96-J06, 209, 287—304. 11. 




51 



tőn ♦ ♦ ♦ Elérkezett végre egy hosszú év leforgása után a 
magyar bor és a ládák azonnal kinyittattak ; sok széna és 
szalma közt csak itt-ott rejtezék egy-egy keskeny nyakú^ 
rosszul bedugott palackocska, része összetörött, része elfolyt, 
része elromlott* A benyomás kellemetlen volt ! Még többször 
próbálá a hozzám igen szives úr magyar borokkal szeren- 
cséjét, de íiasztalan* 

A mostani szultán, Mahmud, hallá vagy négy év előtt 
a tokajinak hirét, Történetbül volt valakinek hat palackja 
— egész Konstantinápolyban hat palack ! — s neki hármat 
átengede. Igen megtetszék a török úrnak a magyar serbet, 
s lángolva megkíváná* Többen iparkodtak neki nagyobb 
mennyiséget szerezni ; a bor unalomig hosszú idő után végre 
megjőve, de romlottan s a szultán ezóta többé tokajirul hal- 
lani sem akart. S pedig tudom, legjobb félébül küldenek 
neki, legalább kóstolóul, mert világosnál világosb volt, hogy 
az lenne egy valódi debouché és consumo, ha a török csá- 
szár sok millió jobbágyival kezdené meg, több századi viz- 
ivás után, a magyar borivást. S ez kezünkben volt, hanem 
elhibáztuk ! 

Vagy tizenk^ év előtt, midőn legelőször voltam Kon- 
stantinápolyban, egy ismerősöm kétszáz palack champagneit, 
melyet adósságban vett át, maga nem élvén vele, nem ad- 
hatott el, s Magyarországba küldé ; tavaly ottlétemben pedig 
tán 200.000 palackot is el lehetett volna adni, annyira meg- 
változott e részben a dolog Törökországban, s nemcsak aZ 
egész roppant város van elöntve francia borokkal, hanem a 
körülötti vidék is ; sőt már maga a török is termeszt józan 
principiumok szerint igen jót ; s így e kezünkben volti) ke- 
reskedésbül ki vagyunk szorítva, amit azonban elhibáztunk 
és miért ? Mert olyanok, mint Te, drága Barátom, [Dessewffy 
József], azt prédikálták szünet nélkül: „a magyar bor legjobb 
a világon, de nem lehet keleté a vám miatt stb.'* 

Török birodalombul visszatérvén, még mielőtt azt egé- 
szen elhagyám, egy nagy urnái-) ebédelek* Borok ezek va- 
lának : szemendriaí, champagnei s ausztriai* Az első török, 
a másik mindenütt bevett, s igy ezen nem csudálkoztam, 
hanem azon kellé bámulnom : mikép jöhete Magyarországon 
keresztül az ausztriai egy oly országba, mely honunkkal 
határos, s egy oly asztalra, melyen magyar bor nem állott. 
Kérdem, magyar borral látom itt nem élnek, ugyan mi lehet 

1) Törökországi kivitelünkre I. föntebb a II. fejezetet. 

2) Úgy látszik, az oláh, vagy talán inkább a szerb fejedelemnél. 



4* 



53 



oka, mert híizcn ann^k e\%6%i^érú\ kérdői nincs. MSoktzor 
hozattunk, de közönséy^eicn romlottan, vagy várakotiiink- 
nak mc^ nem U\c\ó mtnémúségben került kezeinkbe, i i^ 
felhagytunk vele, — kevéi esztendő múlva magunknak íi 
lesz elegendő." Ez volt a felelet. 

,,De mit ér minden fáradozás, ha a nemzeti hiúságokat 
kccscji^tetöleg oly nagy érdemű férfiak állnak eló, mint Te 
|Di'ssewífy |, s azt mondják : ,,A mi borunk jobb s olcsóbb, 
mint a franciáé.*' Ilyesnck mily sikere van ? Az elbizott 
falusi gazda, a helyett hogy jobbat tanulna, gróf Dessewify 
József egészségére iszik, s igy harsog az egekbe : ,, Igaza van 
a natjy hazafinak, jobb a mi borunk a franciánál, de vám 
miatt kivinni lehetetlen,** s a szorgalom félszázadra vi«;sza- 
szökkcn . . .** 

A magyar borok külföldi rossz hirokozójának, s ezzel 
a kivitel legnagyobb akadályának Széchenyi a nép lelki 
alkatának azon sajátságát tartja, melyet ő egyszer nagy 
hiúságnak, másszor öndicséretnek, vagy gögnek és önmaga 
túlbecsülésének nevez és amely nemzeti hibánknak külön- 
böző elágazásait közéletünk, politikánk, gazdasági és magán 
életünk tereire, együttvéve faji alkatunk egyik alapvető tu- 
lajdonságának jelölt meg. Bortermelési vonatkozásban ez a 
tulajdonság abban nyilatkozik, hogy a magyar bortermelő, 
ha vinkója terem, azt kitűnő bornak tartja és ha jó bora 
terem, azt hiszi és hirdeti, hogy ez a világnak a legjobb 
bora, legalább is jobb, mint a madeira és a champagneí. 
Széchenyi erre nézve nagy csomó tapasztalatot gyűjtött, mint 
mondja : ,, Voltam sokszor asztaloknál, hol igy szólitának 
fel ; „urak, ez a bor nem jobb-e madeiránál, sherrynél ?*^ 
mire ő rendesen azt felelte, hogy nem, anélkül azonban, 
hogy a termelőnek büszke önmegelégedését megingathatta 
volna. A saját termés ezen túlbecsülése pedig egyrészt út- 
jába állt minden reformnak, a termelési processzus javításá- 
nak — mert hiszen ha iffy is megterem a champagneinál 
jobb magyar bor, minek akkor reformokkal, tanulással ve- 
sződni I — másrészt akaratlanul is okozójává Ión annak, 
hogy a külföldi, hallván ezt a nagyhangú és meggyőződéses 
Öndicséretet és hatása alatt gyanútlanul hozatván magánaké 



S3 



csafcliamaf kiábrándult és többé nem rendelt magyar terme- 
lőnéí* íme Széchenyi megfigyelései : 

,,MegcsaItuk a külföldit számtalanszor, s vigyázzunk 
erre ; többször akaratunk elíen, mint akarattal, ami azonban 
a vevőt tekintvén, majd egyre megyt mert romlott borát 
helyre nem álíítandja azon megnyugtatás, hogy valóban nem 
akartak neki rossz bort küldeni, hanem, tudja Isten miért, 
az úton biz elromlott ; s e miatt a külföldi, borkörültí tudat- 
lanságunktul nem kévésbbé tartván, mint néhány rosszlelkü- 
nek csalfaságitul, lassanként elkerült, midőn azon kevés számú 
bortermesztő, ki hazánkban él s tudományt emberséggel 
kapcsol egybe, hiába fárad, hiába izzad, mert őtet is a so- 
kaság közé keverik, s neki sem hisznek/* 

„Jót állok boromért, nincs abban semmi zagyva s ke- 
verék, elvihetni azt akárhová is a világon stb/* Midőn azon- 
ban a dolog közönségesen igy áll : ha egykicsit rosszabb 
pincébe viszik a bort, s minden hónapban rendesen nem 
töltik s több efféle, minden út nélkül is alábbvalóvá lesz, — 
s aztán vigyék az Óceánon keresztül ! Oh emberi nem, miért 
írtózol annyira a Valótul, s miért akarod mindig csalni ten- 
magadat vagy mások által csalatni?'* 

„Most sok — mert vannak nemzeti hiúságok is — azt 
gondolja: tokaji nem romlik el, ha az aequatoron vitetik is 
keresztül, — mintha az elemeknek kártékony befolyásuk 
nem lehetne szőllőnedvre azért, mert az Hegyalján, Magyar- 
országon érett s ott szüretelt I Ezt tehát, ha külkereskedést 
akarunk űzni, mindenek előtt tisztán kell a közönség eleibe 
tennünk, s vizsgálatinkat nem jó szándékra, ábrándozásokra, 
mesékre s más ily szappanbuboréku alapokra, hanem egye- 
nesen faktumokra állítni, „Hiszen faktum szól amellett, hogy 
a hegyaljait romlatlan elvihetni mindenüvé/* Amire én azt 
felelem : a faktum azt bizonyítja, hogy a hegyaljait messze 
földre s aequatoron keresztül épen s romlatlan sehogysem 
szállíthatni/* 

Ugyanezen nemzeti hiúság áll útjában annak is, hogy 
a magyar termelő a világpiac ízléséhez alkalmazkodjék és 
olyan bort próbáljon produkálni, amilyen a pénzes külföld, 
angol, hollandus, francia ínyének megfeleL A magyar bor 
első sorban belső fogyasztás cikke lévén, ez a gondolat, a 
külföldi piac ízléséhez alkalmazkodás csak a legnagyobb ne- 



M 



Hézséggfl értethető meg á tcrmelóvef, ki 4zt hiizír ami neki, 
a táját fo^asztónak és földijeinek, a magyar belsó fogyasz- 
tónak jó éi izük, kell hogy jó legyen a külföldinek is. Es 
ha mégsem jó, akkor nem a termelőben, hanem a rotiz 
vámrendszerben van a hiba. Széchenyi itt élesen megkülön- 
bözteti a tudatlanságot, melyen könnyebben lehetne scgitení, 
az öröklött nemzeti hibától, a hiúságtól : 

„Ha nem veszi rossz néven csekély tanácsomat édes 
uram, azt javaslanám, készítse borának azon részét, melyet 
maga használ, tökéletesen maga ízlése szerint ; hanem azon 
részt, melyet eladni szándékozik, ha kívánja, hogy vevője 
akadjon, ne maga, hanem annak ízlése szerint, ki azt tán 
megvehetné, s kérdem, van-e ennél józanabb cselekvésmód? 
s mégis ugyan hány cselekszik így országszerte ? szinte újja- 
inkon számlálhatnók őket fel ; aminek okát, mint mondám, 
nem tudom, de gyanítom, hogy semmi egyéb, mint egy 
mélyen lappangó kis hiúság, melynél fogva egyes azt kí- 
vánja, s tán scjdítlen, hogy az egész világ az ó ízléséhez 
alkalmazkodjék . . . Számosan, tudom, ereszben nincsenek 
velem egy véleményen, s azt gondolják, azért nem készítik 
eladásra szánt boraikat mások ízlése szerint, mert sem izlé- 
söket nem ismerik, sem a borral úgy bánni nem tudnak, 
amint kívántatnék, — ami kereken kimondva semmi egyéb, 
mint tudatlanság. En is ezt tartam sokáig egyedüli oknak, 
hogy általánosan véve oly igen természetesen, vagy is in- 
kább egyszerűen, vagy még inkább oly igen együgyüen bá- 
nunk borainkkal; hanem később úgy tapasztalam, hogy 
rendszerint ezen oknak kétharmadát restséggel kevert gőg, s 
csak egy harmadát teszi tudatlanság, mely okbul aztin ter- 
mészet szerint sok eczetnek vagy borvíznek kell következni 
bor helyett ; — ebbéli tapasztalásom pedig azon megismert 
igazságon alapul, hogy a gógtelen tudatlanság s henyétlen 
fáradozó vágy kételkedik, látni, tanulni óhajt s nem bízza 
magát el ; bor dolgában azonban, mondjuk ki egyenesen, — 
hisz nem szégyen a hon tefmékeit túlbecsülni egy kissé, 
csak : nem józan — hány van, ki nem bízza magát el az 
egész magyar földön? 

A tudatlanság mögött tehát, mely magasabb fokú ter- 
melési processzus meghonosítását akadályozza, a nemzeti 
hiba, a hiúság és ennek egyik iólísmert rokona, a mobílíz- 



^s 



mus iiíánya áÍl, melyet Széchenyi tanulni nem akarásban, 
henyélésvágfyban, lustaságban, a« újtól és a réginél nehe- 
zebb munkától irtózásban ismer fel. A magyarságnak ezen 
konzervativ hajlandósága alapjában véve e két forrásból táp- 
lálkozik: a tenni nem akarásból, a szokatlan, új munka 
nem kedveléséből és az elbizakodott hiúságból, a meglévő, 
a birtokunkban levő alacsonyabb fokúnak gyermekes túlbe- 
csülésébőL Hogy pedig ez mennyiben függ össze valami 
igénytelenséggel, a világi dolgok nem nagyra becs ülésével, az 
„ugyís mindegye' keleties fatalízmusával, ez már oly kérdés, 
mely süppedékes talajra vezetne bennünket. Annyi bizonyos, 
hogy a Széchenyitől lerajzolt nemzeti hibák kielégitő ma- 
gyarázatát adják annak, miért nem keltett fel az elnyomó 
vámrendszer a magyar termelők között egészséges reakciót, 
hatalmas munka- és tanulási kedvet, hogy a „csak azért is 
megmutatjuk*' alapján, eltanulva a külföldi haladottabb ter- 
melési módszereket, a vámrendszer akadályait legyőzve vagy 
megkerülve mégis csak piacot hódítanának a természettől első- 
rangú magyar bornak. A reakció kimerült tetté soha nem 
váló tervekben, óhajokban, panaszokban, mert a magyar, 
öröklött természete szerint, nem tanult újat. 

A helyzet tulaj donképen az volt, hogy a magyar bor 
kiszorulván a Í8. század második felében, részben vagy egé- 
szen is, a porosz, éjszaki, lengyel piacokról, most, hogy 
megint piacra tegyen szert, az új viszonyokhoz kellett volna 
alkalmazkodnia. A porosz és lengyel kivitelnek Ausztria ál- 
lott útjába, mert ezeken a nem túlságosan válogatós piaco- 
kon még felvehette a versenyt a magyar borral. Nem így 
az igazi világpiacon, melyet ez időben már Hollandia, Francia- 
ország és első sorban Anglia alkotott, a leggazdagabb ka- 
pitalista ország, hatalmas gyarmataival, melyekről Éjszak- 
Amerika ekkor már leválva, maga is önálló piaccá fejlődött 
ki. Anglia gazdagságának növekedésével az angol borpiac 
fölvevő képessége is rohamosan nőtt. A piac legrégibb szál- 
lítója Spanyolország és Portugália voltaír, szesszel erősen ke- 
vert boraikkal, aminthogy az angol szükséglet általában véve 



előnyben Témtt'íté a terméuctí tiittatágtí bornl tzcmben az 
ftigcti borral" keverteket. A ipanyol é% portugili termés 
azonban politikai zavarok, roisz évek ftb. miatt nem volt 
állandó ; mellette, pótlásárar a izázad végén állandó helyet 
foglal az angol piacon a francia éf rajnai bor, a 19. irázad 
eleje óta pedig a sziciliai, továbbá a szesizel erósen kevert, 
az egészségre épen nem ártalmatlan fokföldi borok. Ilyen 
viszonyok közt, tekintve még az angol fogyasztási szükség- 
let folytonos növekedését, nem volt utópia, ha a magyar 
bortermelő az angol piacon való térfoglalásról álmodozott, 
söt komoIy«an gondolkodott és számitgatott is. Széchenyi né- 
zete szerint az angol piacon leginkább kedvelt madeira, oporto, 
marsala borokkal a mi soproni, karlovicí, talán badacsonyi 
is, de elsö sorban és leginkább hegyaljai boraink versenyez- 
hetnének, mert van bennük elég cukortartalom arra, hogy 
az égett borral keverést elviseljék, ami egyrészt a hosszú 
szállítás, másrészt az angol fogyasztó ízlése miatt volna szük- 
séges. Fehér asztali borainkat viszont, melyeket Széchenyi a 
világ minden fehér boránál jobbnak tartott : az érmellékit, 
lajoshegyít, somlait, neszmélyit stb. megint más kezelési 
módnak ajánlta alávetni, hogy azok a hosszú, különösen 
tengeren át való szállítást kibírják és így valóban export- 
cikké válhassanak. Ehhez azonban szükséges, hogy a ma- 
gyar termelök ,, tegyék le Istenért azon hiábavaló honi hiú- 
ságot, mely szerint sokan azt vélik : oda Nemzetiség, Ma- 
gyarság, becsület, ha tokajiba cgettbor kevertetik ; mint egy- 
kor megint sokan azt gondolák : az élet tűrhetetlen teher, s 
magukat vízbe fulaszták vagy agyban lőtték, mert felsőbb 
parancs szerint le kellett volna vágniok az embert oly mód 
nélkül ékesítő hajfürtöt : a czopfiít ! Ily ábrándozások mind 
egy soron állnak, nekem pedig tűrhetetlen érzés, nem ta- 
gadhatom, honosomnak, a magyarnak bármelyikét, s akár- 
miben is ily szomorú soron látni.*' ^^^_ 

Az eddigi idézetekből is világos, hogy Széchenyi a 
termelő lelki alkatában, amint az az ő korában adva volt, 
bortermelésünk és különösen külkereskedelmünk fellendülc- 



5t 



sének nem elősegítő j ét, hanem igen is komolyan veendő 
akadályozóját látta. Az ő felfogása szerint tehát, melyet jó- 
lélekkel magunkévá tehetünk és a továbbiakban mint törté- 
neti tényt felhasználhatunk, a kedvezőtlen társadalmi-politikai 
tényezőnek hatását a belső tényező, a termelő lelki alkata, 
nemcsak hogy nem paralizálta, de ellenkezőleg : káros ha- 
tását, mely magában véve incidentális jellegű volt és a bécsi 
kormány vámpolitikája változásával, vagy az osztrák-magyar 
vámsorompók megszüntetésével, magától megszűnt volna, 
most ez a kedvezőtlen belső tényező határozottan állandósí- 
totta és hatásában megerősítette. A belső tényezőnek a ter^ 
melést akadályozó és elnyomó hatását nem lehetett többé 
egyszerű társadalmi vagy politikai eszközökkel, közigazga- 
tási rendelkezésekkel vagy propagandával jóvá tenni, ehhez 
sokkal mélyebbre hatoló munka kellett : a termelő lelki al- 
katát megváltoztatni, a hiúságot és elbizakodást, a csökönyös 
tanulni nemakarást, a saját haszna nem-látását és nem-ke- 
resését a magyar lélekből kiirtani, ami hirtelen nekilendü- 
léssel nem, egyedül állandó és lassú kulturális munkával, 
tanítással és neveléssel volt elérhető* A bortermelés fellendü- 
léséhez a nemzet lelkialkatának bizonyos változását kell te- 
hát eszközölni, még pedig a nemzetnevelés lassan érő, lassan 
ható eszközével. 

Széchenyinek a termelést illető reformídeái ehhez ké- 
pest legelőször a termelő tanítására irányulnak. Megállapítja, 
hogy „egy szőlőnedvnek sincs romolhatatlanságí prerogati- 
vája és privilégiuma, habár király ültette, s kapálta volna 
is tőkéjét, s önkezével sajtolta legyen gerezdít, hanem csak 
az állja ki az elemek viszontagságit, mely bizonyos tudo- 
mányi okok szerint van készítve, melyek Chaptal, Rogier, 
Parmentier s mások által hozatván némi világra, elannyira 
javíttattak azóta, hogy a mai bor körül kívántató bánásmo- 
dor bizonyos alapokra van állítva, s ez oly szövevényes tu- 
domány, hogy a szőllőtőke-űltetéstül kezdve a bornak ten- 
gerre szállításáig külön osztályú ágainak tökéletes ismerése 
egy emberben szinte nem is egyesülhet, hanem minden kü- 



si 



lön izakaszra külón i ugyanciak értelmei ét iZorg:alniai em- 
ber kell ; s ki ezt máikép látja, arrül azt ítélem, hogír a 
dologhoz épen nem ért, s azt azért tartja oly igen könnyű- 
nek, mert nem érti." Ezt az alapigazságot Széchenyi^ szo- 
káta szerint, végtelen változatokban ismételgeti, hogy minél 
általánosabban elterjesztve gyökerében támadja meg a ta- 
nulni nem akaró faji hiúságot és lusta mozdulatlanságot. 

Reformideáinak részletei már nem tartoznak ide, bár 
azok az akkori, s részben azótai, magyar bortermelés isme- 
retéhez is fontos adalékot képeznek. Csak annyit jegyezhe- 
tünk ki belőlük, hogy szerinte még a szöllókerti vagy hegyi- 
munka, a töke megművelése áll a leginkább tűrhető lép- 
csőn, bár korántsem oly tökéletesen, mint Franciaországban, 
ahol a fajták nemesítésében és összeválogatásában ha- 
sonlfthatlanul több gondot tanúsítanak; — nálunk szinte 
kizárt dolog, hogy ugyanazon borból nagyobb mennyiséget, 
vagy ugyanazt a bort éveken át tudnánk szállítani — an- 
nál alacsonyabb fokon áll a szüretelés, a pincebeli borkeze- 
lés, a kádárság, píncemesterség módja, melyeknek nálunk 
egyetlen alapelve : minél kevesebbet dolgozni és hagyni a 
bort magára, hogy saját természetes állapotában és erejében 
maradhasson. A borkezelés minden egyes fázisára részletes 
tanácsokat nyújt, palackozásra és dugaszolásra szintén ki- 
terjed gondja; külön palackgyártó üvegipar létesítését köve- 
teli és a szállítás bajairól sem feledkezik meg, a Nemzeti 
Casíno pincéjéből pedig míntapincét és az export közvetítő- 
jét akarja alakítani. Célja mindebben : a lomhán mozdulat- 
lan belső tényezőt nevelés által tenni pozitív munkára, a 

termelés elősegítésére alkalmassá. 

* 

Kevésbé úttörő, hanem inkább barátjának, Széchenyi- 
nek nyomdokaiban haladó ezen a téren báró Wesselényi 
Miklós, aki a nemzeti balítéletek, a magyarság tömegében 
gyökeres hibák és formátlanságok rajzánál a többek közt a 
bortermelést illető előítéletekről is megemlékezik.') Az ó 

*) B. Wesselényi Miklós, BíiUtéUtekrőít irta J83I, megjelent 
J 833-ban, 86-^0. 1. 



s^ 



megíígyeíéscí tökéletesen megegyeznek Scíiams és Széche- 
nyiéivel, s minden esetre megkönnyítik nekünk a két előbbi 
megfigyelő eredményeinek általánosítását. A termelés és ke- 
zelés hibáit a következőképen írja le : 

ttTiídjukt hogy a bor jóságát nemcsak a hegy fekvése 
s a szöllő minemtisége teszi, hanem az épen oly nagyon 
fwgg az awalí bánástól: azt pedig meg kell vallanunk, hogy 
erre nálunk nem sokat üg/clnckf s hozzá, keveset értenek. 
Éretlen, ért, s el-ért, ki nem képzett, ép s elromlott gerez- 
dek, a szemek válogatása nélkül egybepacskoltatnak, — a 
musttal sok helytt mily rosszul bánnak; a hordók, melyekbe 
töltik, gyakran minő tisztátalanok, de a már megforrott 
borra is mily kevés gond van közönségesen. A pincék nagy 
része rossz, sőt mely kevés tudja, hogy milyennek kell a jó 
pincének lenni; azokban a hordók kívül is penésszel, mo- 
csokkal vannak megrakva, mi a bornak nagyon ártalmas. 
Része fösvénységből, mások gondatlanságból boraikat épen 
nem, vagy rendszertelenül töltögetik. A seprűről midőn le- 
vonják, sem a bornak mi állapotban létét, sem az időt fon- 
tolóra n:m veszik; s ha egyszer akár jól, akár rosszul le- 
húzták, meg kell avval a borral elégedni, meg az azt zava- 
rosan ivónak is, s a további fentartása csak abból áll, hogy 
el nem adják, melynek többnyire oka a;f, hogy senki sem 
veszi. Ezen s még számtalan hibákért mennyi bor romlik el, 
ecetes, nyúlós, avas lesz; mások pedig penész s egyéb kel- 
lemetlen idegen ízűek, vastagok s nem tiszták. A boroknak 
üvegekre vétele mesterségéről, szinte mondhatni tudományá- 
ról, alig tud egy-egy ember nálunk valamit; becsinálásához 
nem értünk, ahhoz szükséges jó dugó egész országunkban 
egy sincs ;^) már pedig a jó móddal, nagy vigyázattal, s több 
ízben történő üvegbe -vétel, amelyre más országokban külön 
műszerek s erőművek vannak, s abban gondos bezárása ál- 
tal lehet tökéletes tiszta, jó, s tartásra és küldözésre alkal- 
mas bort készíteni, s különben nem/' 

A tanulatlanság mögött Wesselényi is tanulni nem aka- 
rást, e mögött pedig nemzeti elbizakodottságot vesz észre : 

„Boraink melletti előítéleteink nevetségesek is, károsak 



*) Ezt harminc év molva is keservcsen tapasztalta Szemére 
Bertalan, 1. a következő fejezetet* 



éé 



ii, mert miatta boraink javftáiin» % az azt jól fizethetők íz- 
létéhez alkaímaztatásán nem íg^yekszünk. Ha azt hsttzúk» 
hogy borunknál a nektár lem jobb, bizonyotan lem izóllö- 
művelésünk javításán s fajai nemeiitésén, lem a borokkal 
való s gondosabb bánáson iparkodni nem fof^unk... Mmden 
csak valamicskét látott s egy keveset eszmélő ember előtt 
nevetséget szül valakinek azon állítása, hogy a magyar bor 
minden másoknál sokkal jobb; s ha ily buzgó hazafiakkal 
van szerencsém többfele italokkal bö asztalhoz ülni, nem is 
igyekszem megtéríteni, hanem magam a francia borokat id- 
dogálom. De midőn sokan azt akarják megbizonyítani, hogy 
nekünk szakasztott olyan borunk is van, mint a bordeaux, 
madeira, champagnci stb. ezen állítás megvallom színtoly 
nagyon felháborítja belsőmet, mint magok azon így bérmált 
s többnyire íntoxíkált s katytyolt italok, melyeket az ily vé- 
Ickedésüeknél gyakran inni kell." 

Wesselényit sem kísérhetjük itt tovább annak előadá- 
sában, hogy a külföldi piac nem keresi többé az édes, aszú- 
borokat, hanem vagy az igen erős, szesszel tüzesitettckett 
vagy az igen könnyű, vékony, bőven íhatőkat, tehát nekünk 
is alkalmazkodni kell a fogyasztó ízléséhez és annak meg- 
felelőt termelnünk, — legyen szabad itt ősszefoglalólag új- 
ból kimondanunk, hogy J848-íg a sérelmes bécsi vámrend- 
szer, a külső tényező ís akadálya volt bortermelésünk- és 
kivitelünknek, de még inkább az volt, a legnagyobb egy- 
korú szaktekintélyek szerint ís, a belső tényező : a magyar 
termelőnek lelki alkata. 

B) Az abszolutizmus korában. Szemere Bertalan. 
A nyomasztó vámrendszer ellen a magyar rendi ország- 
gyűlések évtizedeken át hasztalan harcoUak: 49 nemzeti ka- 
tasztrófájának kellett jönnie, hogy a mély gyászba taszított 
nemzet legalább ebben a dologban könnyebbülést nyerhes- 
sen. Az osztrák pénzügyminisztérium már J848. decemberé- 
ben megtette a lépéseket, hogy a magyar határon a magyar 
vámhivatalok, a harmincadhelyek megszűnjenek és így a 
kettős vámhivatalból csak az egyik, az osztrák maradjon 
meg. Ezt nevezték a „közbeeső vámvonal ideiglenes rendé- 




él 



öcsének*', mely azonban nem tartott sokáig, amennyiben az 
J850» július 7-íki császári pátens, ez évi október elsejí ér- 
vénnyel az egész közbeeső vámvonalat megszüntette és Ma. 
gyarország meg az örökös tartományok közt szabaddá tette 
a forgalmat. Az osztrák pénzügyminisztérium ez alkalommal 
ugyan szükségesnek vélte az alsó- ausztriai bortermelök er- 
dekeinek további védelmét, s ezt a magyar borbehozatalára 
kivetendő mérsékelt vámmal akarta elérni, de a pátens pót- 
lékául kiadott Í850. szeptember J8-iki miniszteri rendelet sze- 
rint elálltak ettől a szándékuktól és egyedül az állami ke- 
zelésben levő árúcikkekre: sóra, dohányra, továbbá sörre, 
pálinkára és füstölt húsra tartottak fenn Magyarországgal 
szemben némi vámot,^) Miután a 48-as törvényhozás és az 
abszolutisztikus pátensek értelmében is megszűnt a magyar 
rendek adómentessége, s helyébe közteherviselés lépett, ezzel 
egyúttal a nyomasztó vámrendszernek osztrák részről kita- 
lált erkölcsi létjoga is megszűnt: Magyarország ettől kezdve 
nem fizetett kevesebb adót, mint az osztrák örökös tarto- 
mányok, s ennélfogva nem volt semmi ok többé gazdago- 
dásának mesterséges megakadályozására* így érthető, hogy a 
bor vámja miatt nem hallunk többé panaszokat, sőt ellen- 
kezőleg: minden rendelkezésünkre álló adat azt bizonyítja, 
hogy a magyar bor ára vámot és szállitási költséget is be- 
számítva, az angol piacon nemcsak konkurrenciaképes volt 
az abszolút korszakban, de ár dolgában átlag felénél olcsóbb, 
mint a spanyol és portugál borok. 

Ez a kellemetlen külső tényező tehát egészben véve 
nem akadályozta többé a magyar kivitelt, s ennyiben lehet- 
ségessé vált volna a nagy nyugati piacon térfoglalásunk. Kí- 
sérletek történtek is erre, a legnevezetesebb és leginkább ta- 
nulságos Szemere Bertalannak, a 49-es forradalmi miniszter- 
elnöknek nevéhez fűződik, aki mint emigráns Parisban él- 
vén, felesége vagyonát szerencsétlenül fektette be — a ma- 

*) A két pátens és rendelet szövegét I. Rudolf cjíeghart, Zoí[- 
trennung und Zoííeinheit, Wízn Í9Í5, 3Í9, a borvámot fentartaní kívánó 
pénzügyminiszteri felterjesztést is itt, Í82* !♦ 



I 



4a 



gyár üzletember, kire rábízta, csalárdul megbukott é% mcg- 
iZökött — 8 így családja fentartása erdekében próbálkozott 
magyar borok kivitelével előbb Franciaországba, azután é% 
főként Angolországba. Mint maga panaszolja, nem született 
kereskedőnek ; belsőleg is vonakodott, sót „undorodott'* az 
üzletkötés cívódásaitólf de bár nem szivesen, mégis elsajátitá 
a borexport-kereskedés technikai fogásait, t elég sikerrel tett 
utazásokat Angliába és Skóciába, hogy ott megbizható cé- 
geknél pincészetet rendezzen be kommissióban és magánosok 
körében is propagálja a magyar borokat. Hirtelen, nagy si- 
kerekkel nem dicsekedhetett, bár a nagy angol államférfiú, 
Cobden ajánlásaira hivatkozhatott, az angol klubok nem 
voltak hajlandók bevezetni termeikbe a magyar bort; — ami 
sikert elért, azt első sorban a magyar borok kitűnő minő- 
ségének és a saját energiájának köszönhette. Akciójának 
akadályozói között megint a termelő lelki alkatára akadunk. 
E tekintetben rendkívül érdekesek relációi a hegyaljai ter- 
melőkkel. 

Legelőször J858. szeptemberében irt a tokaji toregyc- 
sület elnökének, Vay Miklósnak, ez többször válaszolt, az 
eszmét helyeselte, de — bort nem küldött. Erre egy régi 
tanulótársának, Mezössy Lászlónak irt, aki „víg ifjú, eredeti 
kebel, szenvedélyesen és országos sikerrel foglalkozik a tokaji 
borral." Mczossy örömmel, szivesen válaszolt. „O mindenre 
kész, ő teljesít mindent, neki van készlete, lelkesedéssel ra- 
gadta meg tervemet.** Küldött is nagyobb mennyiségű pa- 
lackkal, az ő küldeményével és a Vaytól később megérke- 
zett palackokkal kezdte meg Szemere üzletét. A borok ki- 
tűnőek voltak, s míg a hamisított tok«3Íi ára Parisban ekkor 
3—30 franc volt, addig ő az igazít 8 — J2-ért tudta adni. A 
bajok azonban csakhamar jelentkeztek. 

„Még tavaszkor küldék bort Uj-Orleansba, Amerikába, 
írták, néhány palack forrván, kifutott. Hajlandó valék nem 
hinni. Később Bridgwaterbc, Angliába küldék. Ugyanazt Ír- 
ják. Ez történt egy londoni küldeményemmel is. Végre el- 
jőve május vége (1859-ben) vizsgálám palackjaimat, s 450-bóI 




63 



250 forrott. Egy hó muíva a 200-bóI is csak ÍOO nem for- 
rott. Egy hordóbelí is kezdett mozogni. Végre a sor, rájött 
Mezössy palackjaira is, sok kíftttottt sok szétrepeszté a gyönge 
üveget, szóval 80o-ból alig volt ÍOO, mely nem indult pezs- 
gésnek. Mindent megkísérték : kinyitám a palackokat, jégbe 
Iiütém, nem használt. Ekkor Mezössynek irék, ki oly hircs 
borász, s ö tanácslá : zsákoljam újra mind 6 ói*a hosszat, En 
8 óráig zsákoltam 400 -at, de egy hordót collírozék Julien- 
porralt nr, 3, mert láttam, hogy a francia módot is meg kell 
kisérteni, s kezdtem a szakbelí könyveket tanulmányozni. 
Úgy vettem észre: embereink hon a borkezeíéshez nem érte- 
ne V) 

Ügy a Mezössy-féle^ mint a francia kezelés használt, 
legalább egyidörc a bor aranytiszta lett, édessége fogyott, 
szeszben nyert, úgyhogy bizalommal indulhatott vele Í859, 
augusztusában Londonba, ahol a piacot igen fölvevöképes- 
nek találta. De csakhamar leverte egy új tapasztalás : 

„T. í. a vámraktárból kihozatván, mutatóul, négy és 
négy palackot, mit látok? Azon bor, melyet collirozva zsá- 
koltam, szép, jó, ép volt/ de amit anélkül zsákoltak, mind 
forr-pezseg, Kinyíttatám a három ládát (Í50 palack), s lá- 
tám, hogy a szalma nedves, az erjedés kinyomta a szoros 
dugókat, 28 palack maradt tele, a többi jobbaránt félig stb. 
kifolyt. Csakúgy pattogott a palack dugója kifelé, ha meg- 
ráztam a bort, A vámház-szolgák bámulva néztek rám, s 
kérdek, mi bor az? Pirulva álltam előttük, de nem feleltem, 
ne is tudják, hogy a magyar bor ilyen. Intézkedtem, hogy 
összetöltetvén minden maradék, az egész készlet küldessék 
vissza Parisba. íme a szép haszon I A coUirozott bort eladás 
végett otthagytam. Azonnal irtam is Mezössynek levelet le- 
vél után, a hires borásznak, ki megveti a francia kezelést, 
ki nevetségessé teszi a külföldi bánásmódot, ki nekem azt 
irá: e bort kúldheted az Óperenciás tengeren túl is. Ez az a 
hires bor? Ezzel akarnak kereskedést űzni? És nem a rövid 
tengeri út ártott neki, mert Parisból irták, hogy mi ott ma- 

^) Szemére Bertalan Összegyűjtött munkát. Naplóm, II. kötet, 
J869, J63-J64, I, Felhasználtam még a \\2, Í28, Í63-Í67, Í90, 212, 
214-24% 54-264, 322-3:)0, 348. lapokat, továbbá a már idézett Notes 
on Hungárián 'wínes röpiratát és a Borászati Lapok Í858 és i859. év- 
folyamaiba írt cikkeit (Száva és -y-a jelzéssel). CoIIirozás : coller du 
vin, megtisztítani a bort. 



é4 



radt cbböl, ott is forr, de a collírozott ottan íi ép. (Uf^anez 
történj a Vaytól küldött 200 palackkal:) Felbontom: az 
első, máiodík ötven jó állapotban volt, a 3-fk ötreo mind 
pezse^pre forrott; a 4-dik ötvenből 44 na^ részt kifutott, a 
forrás miatt, hat palack érkezett meg egészen. Pedig ó jól, 
erősen dugaszoltat, pedig o értelmes gazda, ismeri a német 
kezelést is, de alkalmasint követi a hegyáíjsíi hjígyominyos 
módot, s ime ez az eredmény. Ekkép csüggedve, haszon 
nélkül értem vissza, a nagy fáradság és sok költekezés után; 
jövendőre nézve tevék ugyan ismeretséget, de mit használ 
ez is, ha hon nem értik a bort úgy elkészíteni, hogy annak 
se hideg, se meleg, sem ut, sem tenger ne ártson. Ettől függ 
minden.'* 

Álljunk meg egy pillanatra a jelenetnél, mely a londoni 
vámraktárban lejátszódott, csodálkozó angol hivatalszolgák 
előtt. Magyarország egykori mínísterelnőke pirulva tölteti 
össze a kifolyt bor maradékát és magában elkeseredve ha- 
sonlitja össze a keserű valóságot a boldog otthon maradtak, 
a külföldre rá nem szorulók illúzióival. Egyik legtanulságo- 
sabb példája annak, mennyire ellenkezik a kereskedés, a 
nyereségre dolgozó termelés elve a magyar természettel és 
mennyi minden lelki akadályt kell leküzdenie a magyarnak, 
ha szülőföldje határain túllépve, az európai közlekedésbe 
akarja magát bekapcsolni. Szemére erős akarata győzedel- 
meskedett : bár eleinte felforrott vére az angol kereskedőkkel 
folytatott gyakran lealázó tárgyalások közt, bár eleinte állan- 
dóan lázban volt, mikor portékájával idegen ajtókon kopog- 
tatott be, végül mégis legyőzte ez antikercskcdelmi, antika- 
pitalisztikus tényezőket önmagában és arra is ráeszmélt, hogy 
a teljes sikernek még egy feltétele van s ez az otthonlevők, 
az egész magyarság lelki alkatának megváltozása. 

Kudarcainak hatása alatt megpróbálja az otthoniakat 
e változás szükségéről a Borászati Lapokban felvilágosítani, 
amely folyóirat Gyürky Antal szakavatott szerkesztésében 
t858-ban megindulván, egész a mi korunkig valóban nemes, 
nemzetnevelő feladatot töltött be. Megtanítja az otthoniakat: 
„Igazi útmód nem az ám^ mivel néhány hazánkfia eddig 



65 



hozzáfogott'* : sok, de rossz bort küld ki, derűre borura ke- 
verve szeszszel és édesborral, amivel csak a magyar bor hir- 
nevét rontja, — „de még az a könnyelműség, hogy egyéb- 
nek ne mondjam, is hajmeresztő ám, amivel egynémely 
termesztő az édes hazából borait ide útnak ereszti,^' holott az 
angol ízlés a legjobbhoz és az állandóhoz van szokva, s ezen 
megszokottságában konok egész a képtelenségig. A magyar 
termelő, nem törődve azzal, ami szűk körén kívül van, egy- 
szer jó bort küld, máskor rosszat, s ezzel lehetetlenné teszi 
magát a bizalmon felépült angol piacon* 

„Azért tisztelt hazafi, ha mustrákat küld s ezek segé- 
lyével én találok embereket, akik a mustrában bíznak, mert 
bennem bíznak és ha én bízom önben, s ön viszont énben- 
nem — ez már magában nem semmi ; de valamivé mégis 
csak úgy válhatík és mindketten együtt csak úgy nem ve- 
szítjük el időnket, pénzünket, s ami a leggonoszabb, saját 
hitelünket, csak úgy építhetünk ahelyett, hogy rontanánk, 
mint mások, a magyar bor hitelén is, ha ön bizhatik, s pe- 
dig szilárd támaszként bizhatik a természet szavában és el- 
járásában, akitől mutatványt küld.'* 

Egyelőre persze a nevelés és tanítás hatása még nem 
mutatkozhatott. A bajok ugyanazok, mint Széchenyi idejé- 
ben, 20 — 30 évvel előbb : a bpr nem tartható el, megromlik, 
mire a vevő kezébe ér: a termelők megbízhatatlanok, vagy 
azért, mert az idegenen, ki messze van, nyerészkedni akar- 
nak, vagy mert mustrának küldött boruk csak egyszer te- 
rem, a másik évben már más a termés és általában a kivi- 
telképes borból sokkal kisebb mennyiség terem, mintsem az- 
zal nagy exportot lehetne fentartani. Ezenkívül a termelők 
rendesen pontatlanok, nem szeretnek válaszolni, levelet írni, 
a bort megállapodás szerint idejében szállítani. Mindez a lelki 
discíplinának ? hiánya. „Várom a bort, kiált fel Szemere, 
már itt is kellene lennie, de az otthoniak oly pontatlanok, 
az valami leírhatatlan.'' „Az otthonról kért bort nem küldik 
meg, íme mióta várok Egerből, Budáról, Pestről bort, húsz 
levelet írtam, s mind e napig nem jött meg a bor, a fősze- 



éé 



mély ot levélre tietn i^ itiel. Azt hiszem, kereikcdönek ííy 
furcsa állása it\é^ nem voltt kinek ajánlom, nem akar venni, 
kitol veszem, nem .lU.ir. azaz rost kuldrni." 

« 

Az ötvenes években nemcsak az itthoni vámrendszer 
javult meg a kivitel szempontjából, de az angol piacon ma- 
gán is megjavultak a magyar bor esélyei. Itt több körül- 
mény játszott közbe. Egyik, hogy a spanyol és francia bor- 
termelés a negyvenes évek második felében és az ötvenes 
évek elején az oídium miatt sokat szenvedett, holott ez a 
szöllöbetegség Magyarországot akkor még megkimélte. Az 
í854-es cholcra a*att, épen a rossz termések miatt, a francia 
bortermelök nem tudták ellátni az angol, svájci és német 
piac megnövekedett szükségletet, minél fogva ezekben az or- 
szágokban tér nyílt a magyar vörösbor számára. De egyéb- 
ként is úgylátszott, mintha az angol izlés változnék és kö- 
zelednék a magyar borokhoz A madeira kezdett háttérbe 
szorulni, oportót és a xeresit az oidium pusztította ki és az 
angolok ezen súlyos, nagy szesztartalmú, nehéz részegséget 
okozó borok helyett könnyebb, zamatos borok felé fordul- 
tak. Ilyenek a francia, rajnai borok, s miként a borkivitel 
ügyében í860-ban kiadott angol hivatalos „Kék könyv** meg- 
állapítja, első sorban a magyar fajborok. ') Az angol fogyasztó 
az ötvenes évek végén már 60 — 65" ,j-kal kevesebb szeszes 
bort ivott, mint még két évtizeddel előbb, — ezen 60-65" o-nyi 
ürt most clsö sorban a magyar bor lett volna hivatva ki- 
tölteni. Persze nem a nehéz, tüzes magyar borok, melyek 
könnyen részegítenek, s melyek a versenyt tulajdonképen a 
madeirával és szeszes társaival vehették volna fel a korábbi 
periódusban, hanem a könnyebb, tiszta, fehér és vörös bo- 
rok, melyek pl. a rajnai rizlingnek felelnek meg. Nagy aka- 
dálya volt korábban az angol bevitelnek a magas borvám, 
melyet az angol kormány épen ez időben szállít le, tekín- 



*) Ezen kötetet a volt külűgymíniszteriuirmak BIue-Book soro- 
zatában nem találtára ; tartalmát ígry csak Szemere Notes művéből és 
a Borászati Lapok adatai alapján (JO, rO, 430. 1.) reprodukálhatom. 



67 



tettel a,z eddigi borszállítók, franciák és spanyolok termelési 
zavaraira, főként Cobden liberális vámpolitikája hatása alatt. 
Í86í-töl kezdve a,z eddigi 4 shilling beviteli vámot, gallonon- 
kínt egy, illetőleg erösebb boroknál 2 shillingre szállitjákle. 
Ilyen körülmények között a nyolcakós hordó magyar bor, 
beszámítva adóját, szállitási, dock-költségét, angol beviteli 
vámját, a hordót palackokra vonva, palackonkint körülbelül 
50 krajcárért volt adható Londonban akkor, amikor ott va- 
lamirevaló palack ára 3— 4-szer annyi volt.^ 

Ha még hozzávesszük az abszolutisztikus adórendszer 
által Magyarországon okozott drágulását az élet színvonalá- 
nak, minél fogva a magyar birtokosok is kezdtek kilépni 
mozdulatlanságukból és a drágaság hatása alatt jövedelmeik 
gyarapításán kezdtek gondolkodni, ami viszont magától rá- 
vezette őket a borkivitelre: mindezen kedvező, bortermelést 
és kivitelt elősegítő körülményeket tekintetbe véve, csodál- 
koznunk kellene, miért nem sikerült ezek kihasználása és a 
nyugati piac meghódítása* 

Az előző fejezetekből tudjuk, hogy ez termelőinknek 
ősi, öröklött megszokásai, a kivitelre nem kedvező régi ter- 
meléshez ragaszkodása miatt nem sikerült. Az alkalmat nem 
tudtuk üstökénél megragadni. A magyar lelkíalkatnak ke- 
reskedelem- és szorgalmas termelés-elleni sajátsága tette le- 
hetetlenné azt, hogy hírtelen átalakuljunk exportorszaggá. A 
kedvezőtlen lelki alkatot csak generációk munkájával lehe- 
tett megjavítani, mint ezt az újonnan meginduló Borászati 
Lapok gárdája is felismerte: „Minden értelmes borász, ki 
tudja, mennyi balfogás, előítélet s ősök tapasztalataira hivat- 
kozó mennyi indolencia áll útjában a korszerű haladás ke- 
rekének, átlátja, hogy e téren új nemzedékre van szüksége a 
nemzetnek/'"^) És ez még mindig optimista nézet volt. Mert 
hogy a bortermelés a Szírmay Antaléktól versekben dicsőí- 
tett színvonalról felemelkednék oda, hol az már „borászati 



1) Jagocsí Pcterffy József számításai, Borászati Lapok Í86I, J9 I. 

2) Borászati Lapok J859, 3i. U 



5+ 



műipar, meíynfk a izollofurt c^ak nyentcrményCy ') ehhez 
nem is c^y, hanem két-három generáció céltudatos, nevtlo, 
ósi elóitéleteket trtof^ató munkája kellett, amint az konter- 
vativ, nem forradalmi reformnál természetes :.%. 

Mielőtt egfv pillantást vetnénk e nemzetneveló munkára, 
legyen szabad egy idézetet közölnünk a fejérmegyei borter- 
melés ötvenes évekbeli állapotáról,-') amely részlet tanulsá- 
gosan mutatja be azon szinvonalat, melyen termelésünk e 

ncmzetncvelö munka nélkül maradt volna — és maradt is 
még sokáig ott, hol bármi okból megelégedett a saját vagy 
legközelebbi fogyasztás igényeivel: 

,, Elmondom röviden a tabajdi hegyen szokásos szüreti 
eljárást : kivéve a kaputos osztályt a telkes gazda szüret nap- 
ján kitódul szöllejébc, koma sógor és atyafi szivesen rész* 
v^csz c foglalkozásban, mert a java szóllóból folyvást enni, 
egészen torkig lakni lehet; a szüretelő edények többnyire 
rondák, zsírosak, piszkosak, nem ritkán a csáva alól rántvák 
elö, amitől lehet képzelni milyen izt nyer a szólló nedve ; a 
rossz fanyelű bicsakkal riszált fürtök szemei szétszóratván, 
földdel, iszappal telvék, de emiatt a nedvfolyadék gyakran 
10 percent veszteségre jut"'), azután sok szem is a földon ma- 
rad, hisz az aranyból is hullik. Csekély kivétellel a szólló- 
fürtök jól összeszedetnek, egy csöbörbe muszulofával, vagy 
ami nagyon elterjedt, szőlíöőrlő géppel összecsomiszoltatnak 
s kádra hányatnak. Néhány napig ily állapotban hagyatván 
a cefre, mig az csendesen a borforráson keresztülment ; az 
ilyen nyilt s egészen pongyola eljárásnál töméntelen alkohol 
elrepülvén, s nem ritkán a feltóluló törköly miatt, melyhez 
mesterkélés nem járul, ecetes ízt is kap meleg idővel a szólló 
nedve. Négy-hat nap muIva leszüretik az új bor, s hogy mi- 
nél több innivaló kerüljön, a törkölyre egy negyed részben 
vizet öntenek, mely aztán kapás vagy lőre bor nevet nyer ; 
— a tabajdi ember is akkor igyekeznék sok bort készíteni, 
amikor a fedél alatt könnyű volna vele elbánni, hanem kint, 
a tőke körül okszerűen, iparosán bánni, az már fejtörésbe s 
fáradságba kerülne, — ebből áll a szüret fővonásokban.** 

^) Ejjt irta már a Borászati Füzetek (kiadta Somssich Pál cs 
Ent2 Ferenc Pesten J 869— 73), J869, 449. I. 

-) Letenyei Lajostól, Borászati Lapok Í858, 344. 1. 
^) Szövegben tévesen J'\o áll I 



í^ 



C*) A kiegyezési korszakban. 

E^t a korszakot tárgyunk szempontjából a kereskedelmi, 
s ennélfogva termelési függetlenség korának is nevezhetnék. 
Amennyiben ez ídö alatt az alkotmányos tényezőkben a pro- 
dukció és kivitel iránti érdeklődés megvolt, a korábban, 48-ig 
kedvezőtlen hatású külső tényezők most már a nemzeti 
autonómiának valának alávetve és nem állhattak többé el- 
lent a magyar érdekek érvényesülésének. Külső államokkal 
kereskedelmi szerződések a magyar alkotmányos tényezők 
hozzájárulása nélkül nem voltak többé köthetők ; a kiviteli 
piacokkal kereskedelmi minisztériumunk saját szervei által 
állandóan érintkezésben volt, s a diplomáciai és konzuli kar 
segédkezését is igénybe vehettük kereskedelempolitikai ér- 
dekeink szolgálatában, amennyire mi magunk erre nézve 
szükségletet éreztünk. A külső tényezőnek korábbi kedve- 
zőtlen befolyása bortermelésünk fejlődésére végkép megszűnt 
tehát és annak további figyelemmel kisérését valóban el- 
hagyhatjuk most. A másik két, a természeti és a belső té- 
nyező közül az első annyiban mutat kedvezőtlen képet, hogy 
a század végén, mint tudjuk, a fílloxera kipusztítá régi szől- 
leínk nagy részét, s utána a peronoszpóra is évről évre nagy 
károkat okozott. Mindezt azonban bortermelőink részben sa- 
ját erejükből, részben az állam támogatásával jóvátették, s 
ily módon a természeti tényezőnek átmenetileg káros befo- 
lyását paralizálták. 

Ami már most a belső tényezőt, a termelő lelki alka- 
tát illeti, e téren a legújabb félszázad Széchenyi útmutatásait 
követve mindent megtett, hogy a magyar termelőt öröklött 
indífferentizmusából kigyógyítsa és modern termelési és ke- 
reskedelmi elvekre szoktassa. Hazai bortermelésünk vezető 
körei ez eljárásukkal éles ellentétben állottak a magyar li- 
beralizmus felemás módszereivel, mely egyhelyütt a széles 
tömegek védelme és tanitása helyett a teljes szabadság, a 
laisser fairé elvét hirdette, más helyütt pedig állami minden- 
hatósággal akart istápolni ott is, hol egyéni iníciativa kellett 
volna* A magyar bortermelőknek a Borászati Lapok és át- 



Jú 



menrtílcgf a Boráixatí Füzetek körül csoportosuló vez^reni' 
bereír kik közül elég legyen Gyürky Antal* Somssích Pil» 
Keleti Károly, Entz Ferenc, Molnár István, Keg^evích István 
gróf. Gaál Jenő, gróf Zselénszky Róbert neveit felemlíteni, 
föltett szándékkal, céltudatos módon törekedtek a termelő 
lelkialkatát oktatással, neveléssel, az anyagi haszonra ráveze- 
téssel jobbra fordítani. Egykorú liberális iró csodálkozik a 
nyolcvanas években, hogy az említett vezéremberek fel- 
szólalásaiban ugyanazon viszonyok rajzát és ugyanazon taná- 
csokat találja, melyeket már Széchenyi is megirt Világ cimü 
könyvében.') Ami egyrészt bizonyítéka a belső tényező, a 
lelki alkat örökletes és változásra nem hajló voltának, más- 
részt annak, hogy termelőink jobbjai végkép elváltak az ősi, 
Szirmay-féle önmegelégedéstöL A Borászati Lapok hatalmas 
évfolyamai, melyek terjedelemben jóval felülmúlják az ugyan- 
ezen kor egyetlen történettudományi folyóiratát, a Százado- 
kat, í858-tól kezdve 19í4-ig megszakítatlan sorozatban tesznek 
tanúságot arról a komoly nemzetneveló munkáról, mely a bor- 
termelés terén lefolyt. A szöllészet, bortermelés- és kereskedés 
legkülönbözőbb fázisait illetőleg nincs ez időben bármily kis kül- 
földi felfedezés, haladás vagy javítás, mely a folyóiratban részle- 
tes megbeszélésre nem talált volna abból a szempontból, 
mennyiben volna alkalmazható a mi külön viszonyainkra. 
A termelök ezen művelődési törekvéseit hathatósan támo- 
gatta a kormány is, mely ha akarta volna sem állhatott el- 
lent az agrárius és kereskedelmi érdeket képviselő borter- 
melők hatalmas szövetkezésének.-) Entz Géza már l663-ban 
künn járt Franciaországban tanulmányúton a kormány meg- 

^) Pólya Jakab, Az ujabb agrár mozgalom és irodalom hazánk- 
ban, Budapest, J884, Í2. I. 

^) Doktriner liberális részről nem hiányzott a hajlandóság a 
bortermelést istápoló törekvések megakadályozására, pl. Hermann Ottó 
1885-ben a központi mintapincét akarja megszüntetni, mert ez szabad 
kereskedelmet űz {Borászati Lapok ,835, 63. U) ; ugyancsak ő nem he- 
lyesli a francia bortermelés tanulmányozását, I. vele szemben Gaál Jenő 
Magyarország közgazdasági és társadalmi politikája^ I. Budapest Í907, 
23J. L 



ii 



bízásából, s ott sok haszonnal hallgatta Szemére Bertalan 
tapasztalatait és tanácsait, í87í-ben ugyancsak a magyar 
kormány hivására jött hozzánk Térrel aux Chénes francia 
borszakember, aki a fejérmegyeí vaáli Ürményí-bírtokon mu- 
tatta be gyakorlatilag a francia borkezelés titkait. Az igaz, 
hogy utóbb panaszkodott a magyarokra, mert azok szerinte 
nem akarnak a franciától tanulni, hanem a német borkeze- 
lés módszereit sajátítják el.^) A fö az, hogy a magyar bor- 
termelő akart tanulni és tanúit is annyira, hogy, az öreg 
Schams, ha látja a szorgalmas törekvést, bizonyára barátsá- 
gosabb hangon irt volna munkáiban a termelőről. Az ő 
egyszerű kis budai venyigeiskolájából idők folytán az ország 
összes borvidékeire kiterjedt nevelő organizáció fejlődött ki : 
a század végén a budapesti felsőbb bor- és szőllögazdasági 
szaktanfolyam és hét állami vagy államilag segélyezett vin- 
cellériskola működnek, mellettűk amerikai szőllőtelepek, 
szőllőojtványkészítő telep és egész nagy, leginkább Darányi 
Ignác minisztertől kiépitett borkezelési szaktisztvíselői kar 
gondoskodnak a termelő segítésérőL A magyar királyi Am- 
pelológiai Intézet pedig évkönyveiben szöllőfajtáínk s boraink 
tudományos megismerését és javítását tűzte feladatául. 

Mindezt szívesen felsorolva és elismerve, mégsem zár- 
kózhatunk el annak felismerése elől, hogy a külföldi piacot 
jobb kvalitású, fajboraínkkal ebben az időszakban sem sike- 
rült meghódítanunk. A huszadik század elején bortermelé- 
sűnk talán még inkább rá van utalva Ausztriára, szinte 
egyetlen kiviteli piacára, mint százötven évvel előbb. 19 H -ben 
kivittűnk Ausztriába í,143.000 métermázsa bort, Boszniába és 
Hercegovinába 19.000, Németországba 18.000, Oroszországba 
Í.200, Svájcba 719 és Éjszak-Amerikába 2.300 métermázsát. 
1912-ben ugyanezen számok helyébe a következők lépnek: 
Ausztriába 1,263.000, Boszniába 15.000, Németországba 

Borászati Füzetekt Í872^ 97. I. Entz és misok jelentései 
tanulmányútjaikról külön is megjelentek és fontos kútfőit képezik bo- 
rászatunk történetének^ melynek irodalmát I. a Darányi Ignáctól ki- 
adott hivatalos munkában : A magyar korona országainak mezőgazda- 
sági statisztikája V. kötetében. 



Í3.000, Oroszországba 500, Svájcba 526, Éjirak-Amcríkába 
1.600.') Ugyanekkor, Í9n-bcn borbchozaUlunk 224.000, 
Í9í2-bcn pedig 323.000 métermázsát tett ki, tehát tokkal in- 
kább aktívak voltunk, mint a Bécsből diktált vámrendtter 
uralma idején. Viszont az akkorihoz képest tókéleteien el- 
vesztettük a lengyel piacot — miután a régi Lengyelorstág 
nagyobb, gazdagabb része orosz kézen lévén, Oroszországba 
való kivitelünk pedig majdnem a semmivel volt egyenlő ; 
hasonlóképen elvesztettük, illetőleg nem tudtuk visszaszerezni 
a német-porosz piacot és az egyetlen állam, mely borfölős- 
iegünket megvásárolta, Ausztria, velünk ez időben közös 
vámterületet képezvén, meg sem próbálhatta a magyar bor 
ellem védekezést. Kivitelünk tehát e korszak végén sem olyan, 
mely a kivitelre korábban káros lelki tényezőnek közben 
történt megváltozását bízonyithatná. 

Itt számításba kell vennünk azt a körülményt, hogy a 
piachódítás tulajdonképeni ideje a 18. század vége és a 
í9-iknek első fele lett volna. Mi ebhez későn jöttünk, csak 
részben a magunk hibája, leginkább a bécsi rosszindulatú 
vámrendszer bűne folytán. így azután, mikor a kiegyezés óta 
nemzeti autonómiánk teljes birtokában tudatosan töreked- 
tünk külpiac foglalására, mindenütt elfoglalt helyekre, meg- 
telepedett idegen termelökre találtunk, akik pozíciójukat nem 
voltak hajlandók a mi kedvünkért feladni. Ez tehát részben 
magyarázatát adja kiegyezés utáni sikertelenségünknek. De 
legyünk igazságosak : csak részben adja. Mellette igen fon- 
tos, talán még fontosabb oka sikertelenségünknek a már fel- 
ismert belsö tényező, mely kedvezőtlen hatását termelésünkre 
a kiegyezési korszakban is szemmelláthatólag megtartotta. 

Amint a nyolcvanas évek egy szakembere megfigyelte : 
„Semmiféle művelési ágnál nem ragaszkodik magyarunk oly 
megcsontosodott szívóssággal a dédapák eljárásának hagyo- 
mányszerü gyakorlatához, mint a bortermelésnél, pedig nincs 
ám egyéb argumentumunk: apám is, öregapám is, de még 



1) Borászati Lapok J9Í3, Í03. I. 



n 



annak a.z öregapja is így tett, mégis jó voIt/^0 Azaz más 
szóval: amint a korábbi generációk is ellenszenvvel viseltet- 
tek a kereskedelmi célból való termelés, a nyereségért dol- 
gozó szorgalmas munka, a föbbmiinka, iránt, így a kései 
utód is. A föntebb ismertetett nevelő kisérletek teremtettek 
ugyan nagy számmal szöllógazdaságokat, melyek a nyugati 
követelményeknek minden tekintetben megfeleltek — ilye- 
nekre könnyű rámutatnunk az ország legkülönbözőbb hegy- 
vidékein és az alföldi telepeken egyaránt — de inináez tu- 
íajdonképen csak kivétel maradt, az egyes ember, itt-ott át- 
alakult gondolkodásában, inkább kommerciális lett és elsza- 
kadt a gazdasági indifferentizmustól, de a nagy többségnek 
lelki alkata nem változott, sőt ily rövid idő, két nemzedék 
alatt nem is változhatott meg. 2) 

Képzett bortermelőink ezt mindakét nemzedék alatt 
állandóan felismerik és szemmel kísérik* Hisz reformkísérle- 
teiknek épen e kedvezőtlen lelki alkat megváltoztatása a 
célja, legtöbbször ez van szájukban, nem pedig egyéb bajok, 
minők voltak e korszakban Ui nem elégítő külkereskedelmi 
képviseletünk, a galíciai zsidóság térfoglalása a Hegyalján, a 
folytonos borhamisítások, mind merényletek a magyar bor 
kiviteli híre ellen, — de mindezt csak mellékesnek, könnyen 
orvosolhatónak tartották az igazi nagy feladathoz, a termelő 
lelki alkatának megváltoztatásához képest* Legyen szabad itt 
néhány fontosabb nyilatkozatot felsorakoztatnunk. 

Szemere Bertalannak nagy fáradsággal és aránylag cse- 
kély sikerrel megkezdett müvét az angol piacon a pesti szü- 
letésű Gréger Miksa nagykereskedő folytatta tovább, aki 
í860-ban, az angol beviteií vám első leszállításakor költözött 
Londonba és egy évtized alatt sikerült neki annyira tért fog- 

1) Borászati Lapok J885, 59. I. 

2) A további kutatásnak érdemes volna megállapítania, a modern 
szőlíőgazdaságok alapítói és tulajdonosai közül hányan származtak 
csak két-három nemzedék óta magyarrá vált német, tót, szerb, vagy 
cseh családból. Az ilyeneknek természetesen könnyebb volt a lelkük- 
ben nem oly mélyen gyökerező gazdasági índífferentizmust legyőzni, 
mint a régebbi magyaroknak. 



H 



lalni, hogy a tokaji bor behozatalát kétizáz fiókkal ét ug^y- 
nökkel űzhette úgfy Anglia^ mint különösen Skótonxig te- 
rületen. Tapasztalatairól a magyar borászoknak cikkek ál- 
tal állandóan számot adott, 1868-ban pedig a magyar föld- 
művelési miniszterhez is memorandumot adott be a kivftel 
ügyéről.') Saját előadása szerint : a magyar bort, mint szé- 
lesebb körű konzumcikket neki sem sikerült Angliában el- 
terjeszteni. Az ő sikerének titka az, hogy a nehéz, legfino- 
mabb tokaji borokat adja cl, még pedig orvosság gyanánt, 
híres orvosok ajánlatára, akiktől, úgy egyesektől, mint fakultá- 
soktól kedvező szakvéleményeket eszközölt ki a tokaji bor- 
nak gyógyhatásáról. Ennek a célnak a magyar bor nagy- 
szerűen megfelelt, de már mint élvezeti-fogyasztási cikk nem 
versenyképes a bordeauxival, azon egyszerű okból, hogy a 
bordeauxínál a termelő, számolva a piac viszonyaival, már 
az egész termelési folyamat fázisaiban mindent előre kiszá- 
mít, a talaj, a vessző minőségét, a pince, hordó, viszonyait, 
az erjedés alatti és utáni hőmérséket stb., mig a magyar 
termelő mindezekkel nem törődik. Innen van, hogy tapasz- 
talatai szerint a magyar bor tartósság dolgában messze mö- 
götte marad a bordeauxinak. A próbánál a magyar pincé- 
ben ,. ravasz, öntetsző mosoly kiséretében" kap rossz keve- 
réket, melyet exportálnia teljességgel lehetetlen. A tanulás 
és szorgalom hiányából eredő e bajokat memorandumában 
a következő pontokba foglalta: í. a szőllőfajok nem válasz- 
tatnak meg kellően, 2. a borok tartóssága ingatag, 3. izök 
nem mindenkor tiszta, 4. az erjedés lefolyása nem kisértetik 
elég gonddal, 5. a szöllőtő nemesítése cl van hanyagolva, 6. 
a különböző termésbelí borokat egymással összekeverik, 7. 
általában nem figyelnek a borok tiszta kezelésére. 

Hasonló belső okokban, a termelő hibáiban látja 
Széchenyi tanítványa, Gyürky Ajital az erdélyi bortermelés 
hanyatlásának okait; ezek szerint í. a termés mennyisége a 
rossz müvelés folytán annyira csökkent, hogy többé nyere- 
séget nem tud hozni, 2. a fajok nemesítéseért semmi sem 

1) Borászati Lapok J869, 46. I., J874, 20K I., J880, U8. I. 



75 



történt, 3. a szöííőmúvelés az egyes vidékeken nem felel 
meg a célszerű rendszernek és a helyi viszonyoknak, 4. a 
borkezelés és pinceg^azdászat elvei ismeretlenek, 5. kevés bor 
kerül pincekezelés alá, a legtöbbet mustban adják és viszik 
el és keverik össze gyönge borokkal, 6. így a kereskede- 
lemben ki sem fejlődhetett eddig az erdélyi bor jellege, mi- 
nek folytán az erdélyi bor mint ilyen nem is kereskedelmi 
árucikk, 7, mindezen bajok következményeként nincs bor- 
kereskedés, a b'orárak alacsonyak, a szöllömúvelés hálátlan 
és még kevesebb gonddal műveltetikJ) 

A belső bajok felsorolása mellett állandó probléma bor- 
termelőink számára, hogyan lehetne mégis kivitelt csinálni. 
Évről-évre, évtizedről-évtizedre felvetik a kérdést, miért nem 
világkereskedelmi cikk a magyar bor, s a válasz mindig 
ugyanaz, amit Széchenyi adott : mert nem úgy készíti a ter- 
melő, hogy az lehessen. Somssich Pál J869-ben Széchenyi 
szellemében vonja le Gréger adatai tanulságát : nem világ- 
kereskedelmi cikk, mert \* tartóssága ingatag, 2. ize és za- 
matja ki nem elégítő, mivel különböző fajú fürtök szóratnak 
egybe, 3. szine nem tiszta. -) Egy évtized múlva, Í88í-ben 
még mindig ugyanaz a válasz : nem lehet világkereskedelmi 
cikk, mert nincs állandó jellege, hanem hely, faj, fajkeve- 
rék és évi termés szerint változik. í 887-ben nagy gazdasági 
szaktekintélyek állapítják meg, hogy ámbár a borászatnak 
és szőílészetnek két különböző neve van a magyar nyelv- 
ben, de „viszont talán egy nagyobb termelő nemzet se ve- 
gyíti annyira e kétnemű foglalkozást, minden kisbirtokos és 
kapás, nemcsak maga ültetvén, nyesvén, kapálván és szü- 
retelvén szőllőjét, hanem borát is maga szűrvén, fejtvén, 
kotyvasztván. Hogy ily módon azután ^negállapodott, kifej- 
lődött borkereskedésről alig lehet szó, hogy tömeges kivi- 
telről egyelőre még nem szabad álmodoznunk, az a dolog 
természetében fekszik, bár a javulás évről-évre nagyobb mér- 



V Borászati Lapok, 1859, 49. I. 
2) U, ott, Í869, U5. 



7^ 



veket öít s mind szebb jövővel bíztaf ') Ho^ az utóbbi 
rózsaszínű megjegycés ciak a korszak obligát iUuzíóíból nőtt 
kíf azt az eddigiek után nem kell kiemelnünk. Ellenkező- 
leg^ a század végén és a huszadik század beköszöntésével 
mintha energiánk, a hosszas sikertelen küzdelemben ellany- 
hult volna és mintha kezdtünk volna belenyugodni, hogy 
borunk főpiaca Ausztria maradjon, melynek egyrészt a sa- 
ját termése megjavítására, másrészt iz dolgában el nem ké- 
nyeztetett alsóbb néposztályai számára, valamint Nyugat felé 
tovább kivitelre is (vegyítve saját borával) volt állandó szük- 
sége a mi borunkra. A század végén még megpróbáltuk az 
amerikai piacot, ahova éveken át küldöttünk borokat, melyek 
szintén éveken át eladatlanok maradtak.*-) A filloxera óta 
jó és olcsó vörösborunk, ami a franciával és olasszal ver- 
senyző exporttömegárú lehetne, visszafejlődött, mert az új szól- 
lőkön, eleinte legalábh, nem vesződtek vörösbortermeléssel, 
— egy másik megfigyelés szerint az új század elején a sö- 
tétszinü vöröst annyira elhanyagolták, hogy fiatalabb bor- 
termelőink gyakran nem is ismerik többé készítési módját. 
Olcsó vörösbor híjján nem tudtuk felvenni a versenyt az 
olasz és francia termeléssel ; a filloxera előtt még mentek 
boraink Franciaországba coupage céljából, fajborok is a 
Svájcba^ de azóta mindez abbamaradt és már a világháború 
kitörése előtt többé-kevésbé rezignáltán el kellett ismernünk, 
hogy kivitelünk közönséges hordóborokban van csak Ausztriába, 
s egyébként, palackokban csakis hegyaljai és némely drága 
fajborokat tudunk kis mennyiségben elhelyezni a külföldi 
piacokon.^) 

A kiegyezési korszak elejét és végét egym.ással össze- 
hasonlítva, két generációnak lelkiismeretes, komoly munkája 
mellett is a belső tényező egészben véve majdnem oly ked- 
vezőtlen maradt, mint volt egy száza<ldal előbb. Míg azon- 
ban a korszak elején a bizalom, a jövőbe helyezett remény 

1) Láng-Kcletí-Jckclfaiussy, Magyarország statisztikája. II. Buda- 
pest, Í887, 68. I. 

-) Borászati Lapok J896, 2í>7. I. 

3) Borászati Lapokf J9Í4, t26» és 341. I. 



77 



íelkes hangjai hallhatók, addig a korszakot záró nemzedék- 
nél bizonyos kifáradás, csüggedés tapasztalható* Vezető kö- 
reink e korszak végén is lankadatlan szorgalommal működ- 
tek a termelő tömegek íelvílágositásán, de mintha már nem 
hitték volna többé, hogy a nagy nyugati piacokon valaha is 
helyet foglalhatunk. Í85ó-ból valók ezen sorok, melyeknek 
tárgyi tartalma sajnos az uj században' is aktuális : „A 
butellás kereskedés s a nemesebb hazai borainknak kisebb edé- 
nyekbeni elszállitása volna azon egyetlen mód, mely a ter- 
mesztőknek gazdagon jövedelmezne. A franciák, spanyolok 
és más nemesebb borokat termesztő nemzetek rég által lát- 
ták ennek gazdászati fontosságát, s e részben is régen meg- 
előztek bennünket. Míg a világ minden nemesebb borfajtái, 
mint a Malaga, Madeira, Bordeaux, Xeres, Champagne, 
rhenusi, sőt még a jelentékenyebb angol sörfajok is mindig 
és mindenütt csak apróbb adagokban, butellákban adat- 
nak át a kereskedésnek: a,ááíg a föld legnemesebb nedve, 
a borok királya a tokaji, nagy faedényekben, átalagokban, 
hordókban hurcoltatik szerteszét, hitelét vesztve, haszontalan 
almaié gyanánt. S csak a külföldi kereskedői kezekben ido- 
míttatik ezután által, néhol híven, néhol hütlenül.^^^) Ezt az 
ft^^cűen módot^' hatvan-hetven év alatt is csak egyetlen 
borunkra, a legkitűnőbbre tudtuk úgy ahogy alkalmazni, — 
a nagy tömeg, kivitelünk nagy része megmaradt a régi ke- 
zelés és szállítási mód mellett. Befejezésül lássunk egy re- 
zignált nyilatkozatot a korszak részéről, 19 í 0-ből, melyet egy 
szakemberünk tett azon alkalommal, hogy olyan primitív 
dologra kellett tanítania termelőtársait, minő a kései fagy 
elleni intézkedés : „A magyar gazda túlságosan és állandóan 
a jószerencsében bízik, másodsorban pedig azt hiszi, hogy 
amit ő a saját fejétől és pedig legtöbbnyire more patrio cse- 
lekszik, az a leghelyesebb.^^ A bajokon szerinte egyesült erő- 
vel lehetne leginkább segíteni, de mi magyarok „nem értjük, 
nem akarjuk megérteni a társulás nagy hasznát és kevés 
még a rugó, mely bennünket erre erkölcsileg serkentene, 
V U. ott 1858, 37. I. 



78 



ApostoUink alig akadnak e téren, s ha akadnak, ú^y %za- 
vuk clhangfzó szó marad a pusztában . . /'>) £ szavakat hallva 
csukjuk be szemünket és előttünk áll a századforduló át- 
lagos magyar bortermelőjének a lelki típusa, mondhatnánk 
kvíntesszencíája, a legendás ősmagyar lovas, a puszták vég- 
telenségében egyedül, testvértelenul magára hagyatva, bízva 
csak a saját jószerencséjében, mely századokon át annyiszor 
megcsalta ugyan, de amelyben mégsem szúnt meg bizní 
azon egyszerű okból, mivel illúziók nélkül nem szeret élni 
és tehetsége síncsen a lelki nyugalmát veszélyeztető, ravaszul 
nyerészkedő termeléshez és kalmárkodáshoz. Az ősmagyar 
lovas igénytelen, vagyontalan, szegény — voít és vájjon, 
kérdezzük, marad is ? 

V. 

Az eredmények. 

Mielőtt vizsgálódásunk kiindulópontjához, a Thünen- 
féle ,,Standorttheoríá**-hoz visszatérnénk és a kutatásnak hogy 
ugymondjuk, theoretíkus eredményét megállapítanánk, egy 
pillantást kell vetnünk a tárgyi eredményekre is. A magyar 
bortermelést illetőleg megállapítottuk, hogy három tényezője 
közül I. a természeti tényező kitűnő volta minden időben 
lehetővé tette a termelőnek elsőrangú, a világ bármely borá- 
val versenyző bort produkálni ; kivételesen, mint a filoxera 
idején ezen eredeti, a talajban rejlő .kedvező természeti té- 
nyezőnek áldásos hatását azonban accídentiák, múló bajok 



'») Krenedits Ödön, a, ott J900, 37*. 1. A fönti fejezetek termé- 
szetesen nem tartanak igényt arra, hogy bortermelésünk törtenetet ad- 
ják. Erre annál kevésbé vállalkozhattam, mivel semminemű előmun- 
kálat nincsen és a fönti fejezetekben különben is bizonyos értelemben 
úttörő munkát kellett végeznem. Hcrczcgh Mihály történeti kísérlete a 
Magy* Ga.zdaságtörL Szemle J893. évfolyamában minden kritikán alul 
marad. 'A Borászati Lapok történeti cikkei szinten alacsony rangúak, s 
kirívóan elütnek a folyóirat magas szivonalától. Az 19J4. évfolyam 
miég egész komolyan előadja, hogy Baranya neve a bor annya össze- 
tételből származik I 



79 



kisebbíthették; 2. a iársadaími-poíitíkai tényező a Í8. század 
közepétől kezdve a bécsi vámrendszer uralkodásának egész 
idején a lehető legkedvezőtlenebb volt a jövedelmező bor- 
termelés és kivitel fejlődésére. A Bécsből diktált közbeeső 
vámvonal Í849. után megszűnvén, az egész társadalmi-poli- 
tikai tényező ís elveszti kedvezőtlen hatását, melyet a termé- 
szeti tényezővel ellentétben, annak áldásos voltát paralizálva 
gyakorolt szinte száz esztendőn át. 3. A belső tényező,' mely 
alatt mi a magyar termelő íelkí alkatát ismertük fel, az egész 
szemügyre vett időszakban kedvezőtlen hatással volt a ter- 
melésre és kivitelre : egyrészt a bécsi vámrendszer idején 
képtelen volt a kedvezőtlen társadalmi-politikai tényező ellen 
hatékonyan fellépni, másrészt ez utóbbinak megszűntével, 
amikor rajta kivül tulajdonképen csak a kedvező természeti 
tényező hatásával kellett számolni, még erre támaszkodva 
sem tudta a termelést azon fokra felemelni, mely egyébként 
más lelki alkat mellett, elérhető lett volna. Igaz, a mérleg 
serpenyője a belső tényező mulasztásainak súlya alatt nem 
merül alá oly mélyen, ha számba vesszük azon pusztításokat 
és azon nagy időveszteséget, melyet a társadalmi-politikai 
tényező okozott a maga százéves uralma alatt, melyet tehát 
a belső tényezőnek, még ha erősebb és kedvezőbb alkatú is, 
akkor sem lett volna könnyű kipótolnia és az immár francia 
német, olasz termelőktől elfoglalt világpiacon utólag, kapu- 
zárás felé helyet foglalnia: mégis, mindezt tekintetbe véve 
nem tagadhatjuk el kutatásunk eredményeként a belső té- 
nyezőnek állandóan kerékkötő, kedvezőtlen, akadályozó 
szerepét. 

Ha már most a produkciót P-veí jelöljük, s alatta nem- 
csak a termelt bormennyiséget, hanem a bornak mint áru- 
cikknek értékét, tehát a kiviteli kereskedelem eredményét 
is, egészben véve a bortermelés nemzetgazdasági jelentőségét 
értjükt s ha továbbá a természeti tényezőt T'-vel, a társadalmi- 
politikait 7p-vel, a belsőt B-vel jelöljük, akkor P a másik 
háromnak együtmüködéséből adódik, azaz Thünen gondol- 
kodásához alkalmazkodva: P=T Tp B. Kutatásunkból azon- 



10 



ban tudjuk, hofjfV'voft idő, amidőn úf^y T, mint Tp kedvexó 
tartást gyakorolt P-rt t% ez utóbbi mégsem tudott lényege- 
sen megjavulni azon időszakhoz képest, midőn csak egyedül 
7 volt a kedvező és Tp kedvezőtlen : ebből a megíigyelés- 
ből világoSt H'jgy a három együttesen ható erő közt időnkint 
^-nck egymagának is lehet annyi ereje, hogy a másik kettőt 
paralizálja. Tehát P alakulására ^-nek időnkint eldöntő, s 
mindig : lényeges befolyása van. 

Másszóval : a magyar bortermelés fejíódésére a termelő 
lelki alkatának minősége gyakorolt lényeges befolyást. És ezt 
a pozítiv eredményt tárgyíasságából kivetkőztetve : a gazda- 
sági produktió menetére lelki tényezökf a gazdasági szubjek- 
tumok lelki alkata gyakorolhat és gyakorol is döntő befolyást. 

Ezen végső eredményünk birtokában a föntebbi formula 
alkalmazásánál mindenkor különös tekintettel kell lennünk 
B milyenségére. Vegyük fel, hogy a formula minden egyes 
tagja B kivételével, ugyanaz marad, csak a magyar termelő 
lelki alkata helyébe lép például az olasz vagy német ter- 
melőé, tehát Bm helyébe Bo vagy pedig Bn, Míg a valóság- 
ban lefolyt történeti fejlődés során P — T Tp Bm formula 
uralkodott, s benne Bm túlnyomó hatása folytán P kedve- 
zőtlenül alakult kí, egy szupponált P-^T Tp Bo vagy P—T 
Tp Bn formula esetén nincsen kizárva, hogy P sokkal ked- 
vezőbben alakult volna. Mert kétségtelen, hogy ha a Duna- 
Tisza áldott bortermelő vidékén egy a magyarnál sokkal 
inkább gazdasági természetű nép, minő akár a német, akár 
az olasz, lakott volna évszázadokon át, ez minden esetre 
másként használta volna ki a kedvező természeti tényezőt 
és másként reagált volna a társadalmi-politikai tényezőnek 
akadályozó hatására. A végeredmény, a termelés, és annak 
nemzetgazdasági jelentősége hasonlóképen egészen más lett 
volna, mint Bm tényleges uralma alatt. 

Hogy a fönti eredmény rncnnyiben korlátozhatja olyan 
nemzetgazdasági elméletek érvényét, melyek filozófiai alap- 
vetésüknél fogva lelki tényezőkkel, egyéni és népi, faji 
sajátságokkal nem hajlandók számolni, ez már a magyar 



81 



történet talajáról^ melyen állunk, 
elmélet vidékeire. 



\ 



elveszetne bennünket a,z 



* 



Hátra volna még azon eredményeket összegeznünk, 
melyeket kutatásunkból a magyarság faji lelkialkatának 
ismeretére nézve nyertünk. Itt mindenképen óvatosságra int 
bennünket kutatásunk korlátolt köre. Annyi mindenesetre 
kiderült, hogy a gazdaságtörténeti vizsgálat során a faji 
alkat mint hatékony tényező merül fel, melylyel való fog- 
lalkozás elöl a kutatás el nem zárkózhatik. Az is bizonyos, 
hogy ezen alkalommal a lelki alkatnak több tényleges, való- 
ságos tulajdonsága jut éles megvilágításba, sokkal élesebbe, 
mint ha csak irodalmi avagy pláne költői nyilatkozatokra, 
reflexiókra támaszkodva iparkodunk velük megismerkedni. 
A „sírva vigad a magya/' ,,ha kérik az ingét is adja^^ s 
hasonló közmondások és irodalmi eredetű szálló igéknél sok- 
kal világosabban, nagyobb precizíóval állapithatja meg lelki- 
alkatunk egyes sajátságait a történeti kutatás, ha azokat 
azon tormákban tekinti, melyekben a társadalmi, politikai, s 
mint láttuk gazdasági eseményekre reagálnak. Ennyiben, azt 
hisszük, kutatásunknak van némi pozitív eredménye. 

Más feladat volna a megismert egyes lelki sajátságokat 
körvonalaznunk és faji alkatunk egészében elhelyeznünk. 
Ehhez a megvizsgált terület, a bortermelés, sokkal szűkebb 
körű, sem hogy biztosíthatna bennünket tévedések, egyes 
tényezők túlbecsülése vagy elhanyagolása ellenében. Annál 
kevésbbé, mivel hasonló kutatásokkal történettudományunk 
még á rokon tárgyak körében sem rendelkezik és faji alka- 
tunkról, Széchenyi István műveiben elszórt megjegyzéseket 
leszámítva pozitív ismerettel alig rendelkezünk. így csak 
általánosságban mondhatjuk ki, hogy a bortermelés vizsgá- 
latánál faji alkatunkat illetőleg kétségtelenül meggyőződ- 
tünk, hogy az nem az, amit a német „wírtschaftlích'' szóval 
fejez ki. Célszerű gazdasági termelésre önmagától, külső 
befoífás, tanítás, példaadás, buzdítás nélkül nem hajlandó, 
nincs rá kedve, nincs hozzá ösztöne. Ha akarata, külső be- 



6 



82 



hatif alatt, még'n mozgásba jon ez irányban, clobb-utobb 
megáll és flakad. Földjének természeti kíncscír melyekről 
tudomása van, nem ösztönzik azok kihasználására. Nem lát 
bennük gazdasági objektumokat, melyekre munkát íorditva 
magának jövedelmet, gyarapodást, vagyonosodást, élvezeteket 
szerezhetne. Egészben véve úgylátszik, hogy a gazdasági 
termelés iránt csak addig van érzéke, mig az a saját személyi 
szükségleteit, fogyasztását elégiti ki. Ami azontúl van, a 
termelés mások szükségletére, a nyereségre termelés, a ter- 
melés és a nyerészkedés önmagáért, ami a kapitalista tehet- 
ségű népek sajátsága, mindez öt nem érdekli. A saját szem- 
pontján túl a gazdasági termelés iránt közömbös, ennek 
érdekében nem tartja érdemesnek nyugalmáról, nézeteiről 
lemondani. Szinte ellentéte a „wirtschaftlichnak*', attől pedig, 
amit kereskedelmi tehetségnek, mozgékonyságnak nevezünk, 
oly távol van, mint ég és föld, tüz és viz. 

Mélyebb összefüggések kutatásába itt nem bocsátkoz- 
hatunk. A gazdaságosabb termelés pozítiv akadályai közt 
hiúságot, mozdulatlanságot, csökönyösségét, képzelgéseket, 
illúziókat találunk, a Széchenyitől annyiszor kárpált nemzeti 
hibákat. Viszont a nyerészkedési képtelenség, a „gazdasá- 
gosság'' hiánya arra mutatnak, hogy fajunk alapjában véve 
csekély igényű, könnyen megelégedő, nagy törekvésekre, 
nagy akarásokra fel nem lendülő. Azt is észrevettük, hogy 
vídckbeli és társadalmi külömbség nélkül egyformán reagál 
a gazdasági élet benyomásaira. A gazdag, müveit hegyaljai 
nemes, aki romlékony borát bátran elküldi az Óperenciás 
tengeren túlra is, meg a tabajdi paraszt, aki rossz borkoty- 
vasztó ugyan, de élvezője saját borának, kétségtelenül ugyan- 
azon fajiság példányai. Hogy hol, a lélek minő mélységében 
találkoznak ez annyiféle színű, de kétségtelenül egy lényegü 
egyének, ehhez a kérdéshez most annál kevésbbé merész- 
kedünk közeledni, mert ez a magyar történeti színtézisnek 
egyik legmagasabb és legnehezebb feladata. 

Befejezésül még egy szót* Történetírásunk és a magyar 
nagyközönség közt legalább is két generáció óta nincs meg 



83 



többé a.z a kontaktus, mely régebben, Bél Mátyástól és a 
jezsuita, történetíróktól kezdve egész Szaíay Lászlóig és 
Horváth Míhályíg megvolt. Félszázad óta hol a tudomány 
volt modern és a közönség botorkált utána értetlenül, hol a 
közönség tartá a tudományt ósdi vaskalapnak, melylyel nem 
kell többé törődnie* Kölcsönös megértés így létre nem jöhe- 
tett. E permanens érdekhíány alatt az érintkezés részben a 
sajtó, részben, szintén a sajtó segélyével, illetéktelen ténye- 
zők által bonyolíttatott le, minek tudományos és erkölcsi 
kárait eléggé ismerjük. Legújabban mintha megint felébredne 
a régi direkt érdeklődés és leáldozóban volna a parazita 
közvetítők napja. Sajnos, a kezdet kezdetén vagyunk és 
félreértések nincsenek kizárva. Nem szeretném, ha jelen kis 
munkám is tárgya lenne egy ily félreértésnek. Nem szeret- 
ném, ha faji alkatunk objektív vizsgálatát és benne faji hibák, 
a haladás kerékkötői felfedezését valaki megint a „lemondás 
történetfílpzófiájának^' nézné. Buzdításnak arra, hogy tegyük 
ölbe kezeinket és ne dolgozzunk, mert úgyis müvelhetetlen 
keleti faj vagyunk. Aki ilyen vádat emel, az nem szokott 
hozzá a nehéz munkához. Fajunk nehezen mozdithatósága 
csak a forradalmi és gyorslábú haladást zárja ki, de nem a 
meglevővel számoló, a konzervatív menetű reformot. És 
minél nehezebben tudjuk megmozdítani az ősi alkatot, minél 
hatalmasabb az abban lakozó vis ínertiae, annál inkább 
meg kell feszíteni minden erőnket a célbavett változtatás, a 
reform érdekében. Amint már Széchenyi is így tett és így 
tettek és tesznek bortermelésünk tanult vezéremberei, kiknek 
százéves fáradozásai adták e munkámnak szívesen felhasznált 
anyagát* 



4+ 



Tartalomjegyzék, 



I. Probléma és fogalmak 

II. A magyar bortermelés külső tényezői 

III. Belső tényező : a termelő lelki alkata 

IV. Adatok a termelő lelki alkata ismeretéhez . . . 

A) A Í9. század első fele. Széchenyi és Wesselényi 

B) Az abszolutizmus korában. Szemere Bertalan . 

C) A kiegyezési korszakban 

V. Az eredmények 



6 
27 
41 
49 
49 
60 
69 
78 



4 






MINERVA-TÁRSASÁG 

névvel tudományos egyesület alakult. A társaság célja : a magyar 
szellemi élet történetének művelése. 

A társaság vezetésére a következők választattak meg: Elnök: 
Gombocz Zoltán, alelnök : Hóman Bálint, titkár : Thienemann Tivadar. 

A Minerva-Társaság alapító rendes tagjai : Pauler Ákos, Kornis 
Gyula, Melich János, Németh Gyula, Tolnai Vilmos, Horváth János, 
Zolnaí Béla, Szekfű Gyula, Eckhart Ferenc, Lukinich Imre, Doma- 
novszky Sándor, Buday László, Ereky István, Nagy József, Gragger 
Róbert, Huszti József, Eckhardt Sándor, Fest Sándor, felvinczi Takács 
Zoltán, Hekler Antal, Gerevích Tibor, Gombocz Endre* 

A Minerva-Társaság alakuló ülésén elhatározta, hogy a magyar 
szellemi élet történetének müvelésére ,, Minerva" címen folyóiratot ad kí» 
A folyóirat szerkesztésével Horváth Jánost és Thienemann Tívadr.rt 
bizta meg. 

A Minerva-Társaságra, és a folyóiratra vonatkozó minden közíe- 
mény, valamint tagdtj és előfizetés (évi 200 korona,) Thienemann Tivadar 
Címére küldendő (Budapest, L, Tigris-utca 5, sz,) 



AZ EDDIG MEGJELENT FÜZETEK TARTALMA : 

THIENEMANN TIVADAR: A pozitivizmus és a magyar 

történettudományok. 
KORNIS GYULA: Új magyar filozófiai rendszer. 

PauIcr Ákos filozófiája. 
NAGY JÓZSEF : Taine és Riedl. 
ZOLNAI BÉLA : Nyelvtudomány és szellemtörténet. 

A filozófia föltámadása. 

A Minerva-Társaság. 

RIEDL FRIGYES HAGYATÉKA. 

SZEKFŰ GYULA : Faji sajátságaink gazdaságtörténeti világí- 
tásban. 

HORVÁTH JÁNOS : Magyar irodalomismeret. A szintézis 
alapelvei. 

ECKHARDT SÁNDOR : Magyar rózsakeresztesek. 

PUKANSZKY BÉLA : Schopenhauer és a századvégi magyar líra. 

THIENEMANN TIVADAR : A szabadgondolkodás első nyomai 
a magyar középkorban. 
A német tudomány köréből. 
Száz semester. 

GRÓF TELEKI PÁL : Synthesis a földrajzi előadásban. 
SZEKFÜ GYULA : Faji sajátságaink gazdaságtörténeti világí- 
tásban. 
PUKANSZKY BÉLA : A magyar Hegel-vita. 
KOSZÓ JÁNOS : Fesslcr és a romantikus történet fölfogás.